'Dark Night Of My Soul'

Kaptam. Január elseje, reggel.

Nem kötődöm hozzá semmilyen szinten, Leia nem is volt a kedvenc Star Wars karaktereim között, mégis elszomorít, hogy meghalt. Valószínűleg azért, mert így a jövőben - a következő, már leforgatott részt leszámítva - nem játszhat a "sorozatban".
Ezek hivatalos promo fotók a Jedi visszatért népszerűsítendő 1983-ból. Érthető okokból :) nem használták fel őket annak idején.

     Már amikor néhány éve megtudtam, hogy "Leia" nem csak, hogy felvállalja a drogos és alkoholista múltját, hanem könyveket is írt a témában másokat segítendő elhatároztam, hogy elolvasok Tőle egyet. Erre csak most került sor, amikor éppen ennek a legutóbbi (2016 végén született harmadik, de a történését nézve az első :) önéletrajzát tartalmazó) könyvének a népszerűsítő útja közben hunyt el.
     Ez a könyv nem a fenti témákról szól, hanem az, aminek a címe mutatja. Az akkor 19 éves Fisher Csillagok háborúja forgatása alatt/környékén írt naplója, megtoldva a szerző frissen írt visszaemlékezésével a napló előtti korra és elmélkedésével az azóta eltelt időről.
Ez a három rész körülbelül egyforma terjedelemben teszi ki a művet.
A bevezetés főleg a londoni időszakra (Fisher az ottani forgatás előtt is a városban élt, színjátszást tanult), a szereplőválogatásra, a hajra :) és a "friss" szenzációra, az akkor házas Harrison Forddal folytatott viszonyára fókuszál, utóbbira eléggé nagy súllyal és terjedelemben. Nem nehéz kilogikázni, kiolvasni a sorokból, hogy nagyon mély nyomot a színésznőben.
A záró harmad néhány kellemes történet és sok-sok gondolat annak kapcsán, hogy hogyan forrt egybe Fisher és Leia az élete folyamán, mennyire határozta meg életét a szerep.
     A gond a középső harmad, az, ami létrehozta a művet. A megtalált korabeli kéziratok nem eseményeket dokumentálnak, hanem egy tini lány érzéseit, vívódását, filozofálgatását, sőt, még verseit is. A versek olvashatók, pár jó soruk is van, a napló többi része viszont nem hiszem, hogy éppen tinikorban lévő lányokon és esetleg unalomra vágyó szüleiken kívül bárkinek élményt nyújtana. Engem kifejezetten fárasztott.
A könyv tartalmaz 10-15 nagyszerű képet, melyek közül a "Luke-Leia-Han" hármas az asztalnál civilben és a fiatalkori viaszmása előtti idősebb Fisher a kedvenceim.
     Összességében sem stílusa, sem tartalma nem teszi kiemelkedővé, de megmutat a Leiát játszó színésznő emberi oldalából dolgokat. Star Wars rajongóknak tudom ajánlani, másoknak nem nagyon.
Két-három délután/este alatt olvastam el, angolul. Magyarul valószínűleg (még) nem jelent meg, de a szerző halála és majdani utolsó filmes megjelenése kapcsán nem lennék meglepve, ha sor kerülne rá.

Az imént mindenféle érzéstelenítés nélkül túléltem egy (fog)gyökérkezelést. Nem volt akkora kunszt, amekkorának hangzik, lévén - és ezt a doki a röntgenen (alig) látható, általam a mellékelt képen szakszerűen megjelölt :) kis sötét ív alapján kapásból megmondta - a fogam (tudtom és beleegyezésem valamint) minden külső jel nélkül elhalt magától a tömés alatt. Amikor ezzel végzett (a fog, nem a doki), szépen begyulladt, hogy jól kezdődjön az évem. A gyulladás magától megszűnt a majdnem egy hét alatt, amíg a doki által adott időpontra vártam. "Csak azért, mert hidegfront volt, ha meleg jött volna, még jobban bedagad." Na, ilyen szerencsés figura vagyok én. A kocsi csak azért kopogott, mert nem húztam újra a téli gumira váltást követően a csavarokat, meleg vizem pedig azért nem volt, mert egy vékony flexi cső bejáratánál összetorlódott a vízkő, így csökkentve a nyomást. Ezzel megvolt a három, remélem, hogy egy ideig felhagy a sors a türelmem tesztelésével.

"Műszaki ember rajzból ért":