Ha szigorúan veszem, akkor az egész gáz. A borító (van egy másik is, az pláne!), a cím, az, hogy újra és újra ugyanazt a bárgyú, unalmas, eseménytelen merengést adja elő. Ezen a lemezen ráadásul több dalban káromkodik is. Mostanra arra jöttem rá, hogy a hangszíne is zavar; az mindenképpen, hogy mesterkéltnek hallom.
Mindezzel együtt azon kaptam magam, hogy a második esély után harmadszor is meghallgattam. Azt nem mondom, hogy lenyűgözött, de nem is irritál annyira, mint az előző 1-2 albuma. Nem tudom, azért-e, mert türelmesebben álltam hozzá, hogy adtam neki időt, vagy (vagy miért? mert öregszem? : )... Ha még vagy kétszer meghallgatnám, lehet, hogy tetszene is.
Annyira viszont nem jó, mint a művésznő Born To Die albuma! Vagy bármi Adele-tól.
Ezzel együtt is mindenképpen ajánlom meghallgatásra. Csendes estére, borozáshoz, olvasáshoz, nyugisabb munkához tökéletes, és – gondolom – Hi-Fi-ben is nagyot szól a maga szellős „hangszerelésével”.
Kár, hogy soha nem jeleztek vissza, pedig érdekel, ki milyennek hallja.
Nagyon nagy poén, ha az album meghallgatása után közvetlenül megfülelitek a nem régen idepakolt Idiosyncrasy-t, vagy bármely más Korn számot!!! : ) „Apró” kontraszt. Vagy dalonként váltakozva hallgatni egy Fear Factory albummal, ahol kb. 17 másodperc alatt van annyi zenei ötlet, mint ebben a 68 percben! : ) És akkor még csak a FF dobosról beszéltem. : ))
Nem bántom. Amerikai. Női. Előadó. (És dalszerző - Koncz Zsuzsa rajongók kedvéért. :)
Lana Del Rey - NFR! (2019.) ((Norman Fucking Rockwell))
6/10 pont
