Kevés hanglemez érdekel úgy igazán, annyira, hogy "mindenképpen a gyűjteményemben a helye", de így is sokszor nagy a kísértés, hogy ne eredetiben, hanem utánnyomottban szerezzem meg - bontatlan, könnyen beszerezhető, árban ugyanannyi vagy olcsóbb, olykor kifejezetten jó kritikákat kap a megszólalása. Eddig sikeresen ellenálltam. Egy kivétellel. Mentségem: eredetileg (1991-ben) nem a hanglemez formátum volt az elterjedt - finoman szólva -, és ott szemezett velem a boltban, fóliázva, egy CD áráért.
És igen, igazak a vélemények: csodásan szóló utánnyomás, az A oldalon minimális, de hallható alapzajjal. 2015-ös.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.