Most először, "kissé" megkésve, egy héten belül megnéztem mindkét Blade Runner filmet. Hogy honnan jött a magyar cím, azt ne tőlem kérdezzétek! Az alapmű 1982-es (és 2019-ben játszódik!), a második film pedig 2017-es (2049-es cselekménnyel). Gyakorlatilag összefüggő a történet, a második film megértéséhez ismerni kell az elsőt.
Az elsőt, ami mai szemmel nézve átlagos. 1982-ben nyilván nagyon újszerű lehetett a látványvilága, az épületekkel, technikával és emberekkel telezsúfolt, elpusztított Föld és az azon élők ábrázolása. Vangelis zenéje jó, illik a film lassú cselekményéhez, nekem mégsem tetszett, valahogy túl "szintis". Az viszont nagyon nem átlagos, hogy a relatíve egyszerű történet mellett a mű remek morális, etikai, filozófiai kérdéseket vet fel az emberi létről, érzésekről, az életről. Leginkább ezek miatt tetszett, és mondom azt, hogy egy jó kis mozi. Talán a rendezői változatot láttam, a kis origami figurával a végén - az még pluszban tett egy csavart, ébresztett egy új gondolatot a történetbe(n).
A folytatás "ugyanaz, pepitában", és mégsem. Még jobb képek, a legapróbb részletekig kidolgozott látvány jellemzi a 2049-re még tovább fejlődött - és egyben romlott - Földön játszódó sztorit. Az eső ugyanolyan gyakorisággal és intenzitással esik. Rengeteg a női szereplő, ez viszont fel sem tűnik, nem úgy mint a tavalyi Terminátor esetében - melynek főszereplője itt is felbukkan. A címszereplő - nem meglepetés - ugyanannak a munkakörnek a nehézségeit - és szépségeit? - éli át, amit előde is űzött az első filmben. A történet érdekesebb, a szereplők sokfélébbek. Több a cselekmény, a fő irány pedig gondolkodtató, kiszámíthatatlan. Annak ellenére, hogy a hosszú játékidő nagy részében érzi a néző, hogy hova fut ki a főszereplő sztorija (hogy ez beigazolódik-e, azt nem írom le).
Ellentétben az elsővel, akár többszöt is megnézendő alkotás. Az, hogy magyarul is beszélnek benne, plusz az egyik régi szereplő szájából egy magyar szó is elhangzik, jó érzés. Utóbbival a szinkron nem tudom, mihez kezdett.
Egy kultikus film hasonlóan művészi, méltó folytatása. Az első kb. 7-7,5 pont, a második legalább 8.
