'Dark Night Of My Soul'

... az egyszerű zúzásnak is megvan a szépsége. Ha jól csinálják.

/The Distillers: Man vs. Magnet/

2006-os. Akkor volt húsz éves a zenekar. Az Octavarium albumot követő turné utolsó állomásán játszott teljes koncert felvételét tartalmazza az album. A Live Scenes-hez hasonlóan ez is tripla lemezes, hazai pályás (New York) és hibátlan. A csapat ereje és kreativitása teljében van, friss, ötletes. Szól, mit az álom - csodálatosra van keverve -, külön kiemelem a basszusgitárt, mert nem tudom, hallottam-e valaha ennyire jól és a helyén szólni. Ha csak a "dobmegabasszus" :) szólamokat hallgatja az ember, már az is hatalmas élmény. Pedig Portnoy itt nem is sziporkázza annyira végig a játékidőt, mint a Live Scenes-en. Mondjuk, van is minek teret engednie, de erről később.
Az első lemez egyből megvett magának (a hangzáson kívül is), ugyanis régi, (és) kiadatlan dalok is akadnak rajta. Így szűz füllel, először hallva őket (is) dobtam egy hátast. Pedig nem is kedvelem/ismerem annyira az eső néhány albumukat.
A második és harmadik lemezen egy szimfonikus zenekarral játszik együtt az ötös. Nyitnak a Six Degrees... dallal (szerény 41 perc)... Mások mellett előkerül az Octavarium (26 perc fölötti), zárásként pedig a Metropolis (10 és fél perc) is. Míg más zenekaroknál többnyire időhúzást, ötlettelenséget, vagy éppen kínos össze-nem-fésülhetőséget jelent, ha "szimpatikusokkal" játszanak együtt (tisztelet a kivételnek!), itt teljesen más a helyzet, hiszen pl. az említett Six... nagy része eleve komolyzenei hangszerekre íródott.
Nyilván nem tudom szavakba önteni, de tökéletes az egész. Rövidebb, mint a Scenes ("csak" 157 perc), és noha sok mindenben több, szerintem hangyányival gyengébb is. Viszont ez is totális 10 pont. LaBrie sokat van csendben, így a (most is elhasználtnak, erőlködőnek tűnő) hangja nem zavar különösebben. Sőt! A csendesebb részek alatt egészen rendben van.
Hallgassatok igényes és minőségi zenét! (Is! :)

Dream Theater: Score (2006.)

... a (bécsi) használt lemezeket áruló boltokat! Két koncert, 5 (!!) CD, szumma 10 Euro.
A Metallica ezer éve megvan házilag írottan, de az egyik lemez már mostanra tönkre ment. A Dream-et szerintem meg sem hallgattam eddig (mp3-ban valószínűleg lenyúltam annak idején). Most megtettem. Hatott. Finoman fogalmazva.

(Hétfő esti 5,6 km-es futásom eredménye: 28:54. Egyre rosszabb.)

..., de dupla album jön.

És még fejjel lefelé is jelenik meg... Nem csak nálam vannak gondok...