Van a pofátlan, rosszindulatú hülyeségnek is határa. Ez az írás - vagy vegyük csak a címét - ezen a határon túl volt/van: https://www.origo.hu/kultura/2023/07/guns-n-roses-budapest
Nyilván fölösleges volt, de megkérdeztem olyat, aki ott volt a koncerten, hogy mi volt a helyzet. Jót röhögött ő is az "újságírón". A magyarok annyira tömegesen menekültek az unalmas koncertről (Slash hosszú szólói alatt és miatt - EMBER!!!), hogy a zenekar rá két évre, idén ismét telerittyentette a Puskást (miközben a Roxette a fél Papp Lászlót is csak félig tudta megkongatni a múlt héten - ez is megér pár elmélkedő pillanatot). Már a fenti, 2023-as "koncertbeszámoló" olvasása azt hozta ki belőlem, hogy utána elhatároztam, hogy írok a Roses dalairól, különösen azok szólóiról. El is készült a jegyzetem papíron, még akkor, de a lustaságom... (Mit ad az Úr!? Az időközben feltűnt Magyar Péter első komolyabb rendezvényén nem fogjátok kitalálni, hogy mi történt az origo tudósítója szerint - tömegesen menekültek az emberek róla. Színvonal, oh!)
Mivel nem akartam elaprózni, a dupla dupla album (nem elírás) nótáival kezdtem a fülelést. Nyilván nem most, mert a megjelenése óta megvannak műsoros kazettán és pár éve megvettem Kassán CD-n is őket. Ha úgy alakul, újrafülelem a debütáló albumot is. Az első rész:
Guns N' Roses: Use Your Illusion I (1991.)
- Right Next Door to Hell: átlagos, tempós dal (6/10), egyszerű, atmoszférával bíró szóló (7/10),
- Dust N' Bones: az én ízlésemnek túl (boogie woogie-s, country-s? amerikai?) szürke (5/10), a szólóban sincs semmi különös (6/10),
- Live and Let Die: ki nem állhatom - bár a mini beindulás nem rossz benne - mint ha nem is ők írták volna :))) (5/10). Szólója vagy nincs vagy átaludtam (-/10),
- Don't Cry: kár, hogy agyonjátszotta a TV, rádió, mert remek dal (8/10), lassú, de király szólóval (8/10),
- Perfect Time: hatás nélkül átmegy rajtam a dal (6/10), egy rövid tekerés a szólója (7/10),
- You Ain't The First: kis akusztikus/western/country (7/10), gyakorlatilag nincs szólója (-/10),
- Bad Obsession: nekem ez is túl Amerika (Aerosmith?), de tetszik, mert jó a zakatolása és a felcicomázottsága (6/10), a szólóját elviszi, lehúzza a dal stílusa (5/10),
- Back Off Bitch: csak a refrén miatt nem klasszikus? (8/10) Felfedezetlen gyöngyszem a szólója (9/10),
- Double Talkin' Jive: egyenes, tempós, nem túl érdekes, de nekem tetsző dal (7/10), mintha csak egy felvezető lenne a csodás szólóhoz (10/10), mely egy jó kis "latin" gitározásba fordul a végén,
- November Rain: hatalmas dal (10/10), érzelmekkel teli szólóhegyekkel (10/10). Kéjhömpöly. A záró gitár nyígatásra adok egy plusz 10/10-et
- The Garden: nem Alice Cooper miatt, de ez a fura dal a kezdetektől bejött nálam (8/10), a szólója is eléggé bizarr, de díjazom (8/10),
- Garden Of Eden: zagyva, semmilyen dal (5/10), a szóló összeszedett (7/10),
- Don't Damn Me: egy laza rock nóta (7/10), vérbeli, jól odarittyentett szólóval (8,5/10),
- Bad Apples: ebből a dalból hiányzik kb. minden (4/10) a jó refréneken és az átlagos (6/10) szólón kívül,
- Dead Horse: atom jó nyitó akkordok (Axl szerzeménye?) (ex-edzőm: A, H, Gisz, A?) -> első hallásra megfogott annak idején (9/10), átlagosan jó szólóval (7/10),
- Coma: régen jobban tetszett, de egyértelműen van benne valami (7/10), egyszerre laza és érzelmekkel teli a szólója (9/10).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.