Aludtam belülről befagyott ablak mögött, patkányos házban a hegyekben, álltam a Hirosimára ledobott atombomba robbanáspontja alatt, törtem el a csontomat bicajjal, de ez az egyetlen hely, amelyre a mai napig nem tudok úgy nézni, hogy ne ugorna (ugrana?) görcsbe a gyomrom.
A "sóhajok hídja". A főiskola (nekem az marad) "tanulmányi" épületét köti össze a mérőlaborokkal. Nem szívesen mennék még egyszer végig rajta. Brrrr. Hagyjuk is a témát!
