Idén (ha nem tavaly), frekventált közterületen lőtte le magát egy görög férfi, jelezvén, hogy kilátástalan a helyzete, okolva érte a kormányát.
Nem régen láttam egy dokumentumfilmet egy buddhista szerzetesről, aki annak idején éhségsztárkolt az ellen, hogy Kínában olimpia legyen.
Mindezt azért írom, mert éppen akkoriban (a napokban) hallgattam (többször) ismét a nekem legjobban tetsző, Dino távollétében készült Fear Factory lemezeket. Ezek közül az elsőnek a nyitó dala a Slave Labour (Kényszermunka, Rabszolgamunka), a brutálisan erős, a címben említett sorral ("Istenem, segíts magamra öntenem a benzint").
Irgalmatlanul mély sornak tartom. (El is éneklik/üvöltik jónéhányszor.)
      Ez és a görög férfi is elgondolkodtattak, hogy mekkora elkeseredettség/lelki erő/hit kellhet ahhoz, hogy valaki önnön kínhalálával álljon ki valami mellett, valami ellen.
Szerdán az On The Spot (nagyszerű munkát végez a sorozat két készítője) ezzel a témával foglalkozott az Indiába emigrált tibeti szerzeteseken keresztül. Nagyon jó rész volt (bár gyakorlatilag mindegyik remek).
     Az első Rage Against The Machine lemezborítója (mutatom) a lángoló vietnámi szerzetessel valahogy nem érintett meg annak idején, de az idén kijött 20 éves évfordulós kiadvány borítója a már beütött. Azon látni, hogy ÜL a szerzetes. Döbbenet.
Néha fura dolgokon gondolkodom.

https://www.youtube.com/watch?v=0TJVHHQW6aE

      Hogy keretbe foglaljam ezt az írást: a Fear Factory dala (bár nem teljesen erről szól) egészen illik a fentiekhez. A feloldásnak szánt "I sold my soul" (Eladtam a lelkemet) ismételgetése pedig előbb még majdnem pozitívnak hat (ahol énekli), de végül csak a kilátástalanság árad abból is.
((Ilyen egy bejegyzést! Pedig ha valamit hülyeségnek tartok, akkor az a "vers elemzés".))
Mimózák számolják meg, hány lábdob ütés szól a "God" szótag alatt, mondjuk 1:01 és 1:02 között!
(Ex-edzőm, Szólamvezető Úr, Dobverő Gyár :)? 8? 16? Nektek illene hallásotoknak lenni ehhez.)