Természetesen sok dolog ébresztett gondolatokat bennem Cegléden.
Fellépett például Radics Gigi, akinek remek (hibátlan?), nagy terjedelmű (főleg a magas tartományban) hangja van... Mégis ki nem állhatom, ha énekelni kezd. Van az a hangszín, amitől ugrom, menekülük. Az övé ilyen. Ő sem, én sem tehetek róla, mégis ez a helyzet. A zenei ízlésünk sem egyezik, és azt sem szeretem, amikor mások dalát adja elő valaki (kivétel a feldolgozások).
A dobról, dobolásról az a véleményem, hogy nagyon AGYAS, technikás hangszer, de más hangszerek nélkül nem sokat ér. Nyilván én sem értek hozzá, azért ez a véleményem, de ha 5-10-20 percnél tovább hallgatok egy ütőst szólóban játszani, unatkozni kezdek, és hiányozni kezd a zene, a többi hangszer, amit kiemelhet, kiegészíthet a dob.
Egyszerű vagyok zeneileg, nem vitás.
(A dobszerkó Mangini aznapi felszerelése.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.