'Dark Night Of My Soul'

"Sid's real name was Simon Ritchie or John Beverly; even he wasn't sure which. It all depended on his mother's whim at the time. She was just a hippie mother."

Sid valódi neve Simon Ritchie vagy John Beverly volt. Még Ő sem volt biztos, hogy melyik. Akkoriban ez az anyja szeszélyén múlott. Igazi hippie anyuka volt.

"We didn't do it to be loved." Nem azért csináltuk, hogy szeressenek (minket).

"The Pistols played a concert inside Chelmsford Maximum Security Prison. We insisted Malcolm do something and book a gig. That was all he could come up with, so we drove up and played to these long-term to life jailbirds. It wasn't as severe as American prisons, but the inmates looked pretty damned psychopatic. It turned out great. The warders just said, "Get on with it!" The guards left and literally locked the doors behind them and waited outside while we played to these crazies. We got the vibe that the wanders wanted them to do us over. There was no security and no barbed-wire fences to play behind. I was five feet away from the first row - five or six hundred inmates were sitting there, gritting their teeth. We had really good fun - another receptive audience whose tastes weren't ruined by the press.
"Ouch! I'm going to die! But I might as well die... fashionably!"
We just went for it and did our best. What else could we have done? Huddled in the corner? We earned a lot of respect that day. Some of the prisioners came up to us after the gig.
"Thanks for coming," they said as they filed back to their cells.
"Great!" I answered back, strangely moved. No one had ever thanked us for anything before, much less for playing."

A Pistols adott egy koncertet a chelmsfordi maximálisan őrzött börtönben (fegyházban?). Ragaszkodtunk hozzá, hogy Malcolm csináljon valamit és kössön le egy bulit. Ezt tudta felmutatni. Így hát elmentünk és játszottunk ezeknek a hosszú időre-életfogytig lesittelt börtöntöltelékeknek. Nem volt annyira szigorú, mint az amerikai börtönök, de a bentlakók marhára pszichopatáknak néztek ki. Jól alakult. A börtönőrök annyit mondtak "Oldjátok meg!". Leléptek és szó szerint bezárták az ajtókat maguk mögött. Kívül vártak, míg mi játszottunk ezeknek az őrülteknek. Éreztük, hogy az őrök azt akarták, hogy a rabok körbevegyenek (?) minket. Nem volt biztonsági szolgálat, sem szögesdrótos kordon. Másfél méterre voltam az első sortól - 5-600 őrizetes ült fogát csikorgatva. Igazán jól éreztük magunkat - egy újabb fogékony közönség, akiknek az ízlését nem rontotta el a sajtó.
"Oops! Meg fogok halni! De ha meghalok... elegánsan/stílusosan teszem!"
Belevágtunk, és a legjobbunkat adtuk. Mi mást tehettünk volna? Kuporodjunk a sarokba? Aznap sok elimserést kaptunk. Néhány rab odajött hozzánk a buli után.
"Kösz, hogy eljöttetek", mondták, miközben visszamentek a cellájukba.
"Nagyszerű/szívesen!" válaszoltam, fura mód meghatva. Soha senki nem mondott nekünk köszönetet semmiért addig, főleg azért nem, hogy játszottunk.

"At the time we were just about the only band in Britain with short hair." Akkoriban mi voltunk kb. az egyetlen rövidhajú zenekar Britanniában.

"That's the kind of underhandedness that was going on. Malcolm still wanted to use me to prop up his crap idea of a movie, but he didn't pay me. Ha claimed that I had nothing to do with it and I could just fuck off and die. That's when I decided to take legal action. It took me eight years to beat the bastard at his own game. Persistence does win through."

Ilyen alattomosságok mentek. Malcolm arra akart használni, hogy támogassam a hülye ötletét a filmről, de nem fizetett. Azt hangoztatta, hogy semmi közöm hozzá, mehetek a p@csába és dögöljek meg. Ekkor határoztam el, hogy perre megyek. Nyolc évembe tellett, hogy lenyomjam a szemetet a saját szabályai szerint. A konokság győzelemhez vezet.

"I remember being present when Malcolm made a statement to the press when they asked who really ran the Pistols. He said, 'When I first met those wankers they souldn't get themselves to organise to order four cups of tea.' "

Részlet Joe Stevens bírósági vallomásából: Emlékszem, hogy egyszer jelen voltam, amikor Malcolm az újságírói kérdésre, hogy ki tartotta működésben a Pistolst, azt a kijelentést tette, hogy "Mikor először találkoztam ezekkel a recskagépekkel/agyatlanokkal, annyira sem tudták összeszedni magukat, hogy négy teát rendeljenek."