Believe In Angels
Köszönöm az érdeklődést ! Természetesen szólok majd Bangkokról is (kitérek a „templomokra”, ígérem !), de most egy ott történt eset kapcsán mesélek,
mely mesének nem sok köze lesz magához a városhoz.
mely mesének nem sok köze lesz magához a városhoz.
Mennyire hisztek a „meglátni és megszeretni”ben ?
Ha nem is így, de én nagyon.
Ritkán üt be ilyesmi nálam, de akkor totálisan és tévedhetetlenül.
Álldogáltunk Bangkokban az éjszakai piacon, kaját keresvén. Aztán megláttam.
A tipikus „ez egy angyal !” már-már elfelejtett érzése !!! Aztán jött a „de béna vagyok, ilyenkor mit csináljak !?” ismerős : ) érzése.
„Természetesen” – aki ismer, nem lepődik meg - semmit nem csináltam, de TUDTAM (mondjuk úgy, hogy éreztem), hogy látom még (nem kis forgatag van azon a bazi nagy piacon, de a sors (véletlen) ilyen esetben MINDIG ad lehetőséget a hogyan továbbra) és gyűjtöttem az erőt, hogy amikor legközelebb látom, megszólítsam.
Aztán ismét láttam, de a gyomor beállás/láb remegés erősebb volt.
Utólag nagyon hülyén hangzik, de akkor, ott nagyon jó érzés.
Ilyenkor ezerrel érzi az ember, hogy ÉL és az életét irányítja, de nagyon.
Utólag nagyon hülyén hangzik, de akkor, ott nagyon jó érzés.
Ilyenkor ezerrel érzi az ember, hogy ÉL és az életét irányítja, de nagyon.
Harmadszorra már tudtam, hogy a sorssal nem lehet a végtelenségig szórakozni, megszólítottam.
(Számolok : ebben az évezredben eddig 3 ilyen hölgyemény ütött be életembe
a legváratlanabb helyeken és időkben.
Az elsővel simán összejöttem, a második haver lett : (, történetünk szereplője viszont nem volt ismerkedő kedvében… Csak nehogy tendencia legyen a történetben ! : )
a legváratlanabb helyeken és időkben.
Az elsővel simán összejöttem, a második haver lett : (, történetünk szereplője viszont nem volt ismerkedő kedvében… Csak nehogy tendencia legyen a történetben ! : )
A foghegyről odavetett ’I’m from the States’-nél már sejtettem,
hogy ebből nem lesz aranylagzi :). Ezt valahogy érzi az ember. : )
Amikor ilyen mondatot hallok, legszívesebben megkérdezném (a következő
esetben meg is teszem), hogy 'From how many f@.kin’ states
and which ones ?' : )
hogy ebből nem lesz aranylagzi :). Ezt valahogy érzi az ember. : )
Amikor ilyen mondatot hallok, legszívesebben megkérdezném (a következő
esetben meg is teszem), hogy 'From how many f@.kin’ states
and which ones ?' : )
Amit ki akarok hozni az egészből az az, hogy mennyire JÓ,
mikor érzi az ember, hogy valami rendkívüli történik vele, valami NAGYnak
a küszöbén áll, ami akár az egész életére hatással lehet.
Az tény, eléggé nyúl vagyok és nem igazán tudok vadidegenekkel ismerkedni,
de az is tény, hogy még soha nem mentem el szó nélkül ilyen helyzet mellet.
Nincs olyan tehát – és remélem, nem is lesz soha –hogy utólag bánom meg, hogy NEM tettem meg valamit.
mikor érzi az ember, hogy valami rendkívüli történik vele, valami NAGYnak
a küszöbén áll, ami akár az egész életére hatással lehet.
Az tény, eléggé nyúl vagyok és nem igazán tudok vadidegenekkel ismerkedni,
de az is tény, hogy még soha nem mentem el szó nélkül ilyen helyzet mellet.
Nincs olyan tehát – és remélem, nem is lesz soha –hogy utólag bánom meg, hogy NEM tettem meg valamit.
Az is fura, hogy angolul simán megcsinálom az ilyesmit, míg magyarul
gyakorlatilag soha. (Remélem, nincs itt pszichológus ! : )
Az sem semmi, amikor lassan alakul ki egy kapcsolat és épül fel, de az ilyen villámcsapásszerű versenyzővel kéz a kézben csendben ülni pár hónappal
az első találkozás után, és TUDNI, ÉREZNI, hogy amit elsőre látott benne
az ember, az tényleg ott van és Ő a te embered…. Na az huh.
Hülye blog ! Tudtam, hogy ilyen lesz, ha nem művészetekről beszélek, hanem magamról !
Tiszta Coelho vagyok. (Majd Róla is értekezem egyszer.)
Itthon Fear Factory szól ma egész este ! A Szigeten Róluk készült saját képeim
sem hétköznapiak, de ma megkaptam a profi fotós által ugyanott készült
képeket. Kristálytiszta minőségben viszontlátni azt a leírhatatlan erőt és
dinamikát…. Huh !
Nem tudom, mennyire publikálhatom őket, de majd megpróbálok engedélyt
szerezni 1-2 képre.
A metal bandákról, pláne az ennyire ultra brutálisan keményekről az a
sztereotípia, hogy destruktívak és minden van bennük, csak szép és jó nem.
Annyi pozitív sugallat, érzés van a Fear-ben !!! Totálisan feltöltenek (az időzónák
és a vas. hajnalig Quimbyzés miatt még szanaszét vagyok), lenyugtatnak.
Nem tudom, hova tudnak még fejlődni, mert sem keménységben, sem dallamosságban nem látom, hogy fokozható lenne, amit alkotnak, de várom a jövőbeni dolgaikat. És persze úttörők, csak úgy mellékesen.
O.K., kipihenem magam és a régi leszek !
Ja. A hölgy így néz(ett) ki, mert az embereket érdeklik a külsőségek :
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Trove 2017.10.06. 20:57:40
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Julcsi 2007.02.26. 10:18:12
Istyu 2007.02.28. 08:58:19
Szerintem akkor, ott Bükkszentkereszten beszámoltam az esetemről és az akkori eseményekről...
Mint tudod ugyanaz a helyzet és ugyanaz a stílus volt képviselve szervezetemben, mint iménti történeted alanyában, benned. Életemben először erőt vettem - ilyen szempontból is - magamon és megszólítottam magyarul az "angyalt" (nehéz volt és égett az arczhús)... Azóta a feleségem és áprilisban érkezik a Little Angel. Hajrá PEPE...