Az együttes honlapján is megtekinthető klipről (Bombs) annyi
jót olvastam, hogy amint tehettem, megnéztem és meghallgattam a dalt.
A klip és a zene is tetszett, a borító is tökéletes, így beszerváltam
remek minőségben a teljes albumot.
Szól, mint az álom !!!! Tökéletes a keverése, a "hangszerelése" !!
Csodálatosan széles (és magas !!?!) tere van, a hangok szinte
legördülnek a hangfalakról. Vétek lenne ilyen zenét számítógépen hallgatni !
A Bombs kellemes hangulatot ad, nyitja az albumot.
A második számba (Spiders, Crocodiles & Kryptonite) hirtelen és váratlanul
bejön a The Cure-tól a Lullaby. Egy az egyben, hangról hangra, eredeti énekkel,
szöveggel, minden (bivaly basszust alázúzva); aztán ezt a vonalat viszi tovább a dal.
Nem mondom, hogy nem lepődtem meg !
(Nézem a borítót : totálisan betalált nálam ! Konkrét, mégis ezer gondolatot ébreszt.. Szuperül komponált. A címmel együtt pláne 10 pont.)
A zenéről nem értekezem túl sokat, mert nem mozgom otthonosan az elektronikus
stílusokban. A "gyorsabb" számok (Bombs, Music Matters, címadó, Hope & Glory) már-már táncolhatók és nyilván megvan, hogy milyen stílusba tartoznak (mint ahogy valószínűleg a lassabbak is besorolhatók valahová)....
Azt érzem ebben a zenében (ez az IGAZI zenék ismérve ?), hogy más dimenzióban létezik, mint amiben mi leledzünk és felemel, betekintést enged oda.
Az album 3/4-e ilyen.
Olyan, mint egy tiszta, csillagfényes éj a Tátra melletti fennsíkon.
55 perc hangtechnika, nyugalom, zene. Csendes éjjelre ajánlott, borral.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.