Ez nem pite : másodszor is csajt vettek be basszusgitárosnak a kilépett basszusgitáros csaj helyett.
2007.06.07. 08:55 Krap
Dream Theater, 2007.06.06., Budapest
Talented. Educated. G I F T E D !
He-he ! Az eleje nagyon tetszett !! :))
Szimfonikusra hangszerelt Dream Theater számok szóltak szép csendben,
majd egy rövid, Dream dalfoszlányokból álló mix jött közel koncert hangerővel,
kb. 1 percig, aztán (15 másodperccel a koncert kezdése előtt) egyszerre vették
le a leplet a billenytűkről (a szokásos, körbeforgatható), az erősítőkről/jel
összeszedőről és a DOBCUCCról.
Semmi extra nem volt benne - a szokásos 2 dobszerkó összeépítve
(3 lábdob, ilyesmi), csak ezúttal ÁTLÁTSZÓBAN !!!! Az a nem gyenge sokk !!!!!!
Gondoljatok bele : egy dobszerkó, melyen átlátni !!!!!
Mögöttem egy hang leplezéskor : "B@.. meg !", majd -amikor elkezdett játszani
rajta- belőlem egy hang : "Azt a k@.va !!!".. És még mindig nem szoktam káromkodni.
Az elején éppen csak megfelelően hangos hangerő, de aztán a "már éppen tökéletes"
szintre feltekerték. Billentyűk végig kissé halkan (ez JÓ !!), basszusgitár VÉGRE
helyenként CSODAJÓL, általában pedig "csak" jól szólt. Elvétve gerjedt túl- ez
régebben állandó gond volt. A többi hangszer tökéletesen arányban.
Ami (számomra új) : antenna hegyek (3-4 darab) a színpad oldalán a keverőnél.
Dob : ismét előkerült a 4-es számú magyar válogatott mez.
Most azzal szórakozott, hogy számonként az utolsó dobütést úgy üti,
hogy amikor a bőrökhöz ér, elengedi a verőt, az felrepül, majd másik kézzel
elkapja. Nem kevés mosolyt okozott ! A szokásos állva dobolás, dobolás közben
fejkendő levét, haj igazítás, ivás (!!), dobverő dobálgatás, pörgetés is volt
bőven. Tökéletest játszott. Mint az egész csapat.
Volt, hogy hosszú-hosszú percekig csak egyiküket néztem (dob, basszus, vagy szóló)
és amikor már nem valami HIHETETLENt játszott az illető, akkor jöttem rá,
hogy "Jesszus ! A többiek vajon mit csinálnak ez idő alatt !? Miről maradhattam le ?"
Kb. ilyenek. A tökéletes közeli hangzás nagyon jót tett ennek a koncertnek.
Kottából (!!) játszó billenytűs, semmi díszlet, show, vagy akár csak színpadi ruha.
Leírhatatlan zenei tudás és zenei alázat. Tökéletesek.
Az talán kicsit mutat valamit, hogy a nem régi Octavarium album borítóján a
számok címeinél ott van az adott szám előjegyzése (kottaképen a keresztek/bé-k
a violin/basszus kulcs után) és nem sok hasonló van közöttük !
Volt előzenekar (minek ?), ezért "csak" 2 órát játszottak, ezzel mindenkinek csalódást
okoztak; hiába, el vagyunk kapatva.
Gitáredzőm koncert előtt : "Nem hallak, benn vagyok, középen, keress meg !" Kösz. 3 ezer (akkor még csak 2/3 ház volt) ember között.
Gitáredzőm a koncert közben szakmailag : "ez egy aszimmetrikus periódus". :)))))
ÉLMÉNY, hogy érti, amit lát/hall, mégis csodálja.
Azt is megfigyeltem, hogy ha 3 ember bólogat egymás mellett Dream koncerten, akkor
valószínűleg különböző ritmusokra teszik, mégis mindhárom (mind az 5-8 ??) jól
csinálja, csak más-más összetevőjét emeli ki a zenének.
Totális hülyeségeket is olvastam ma reggel újságokban. Pl. világosan megmondta,
hogy ez NEM a napokban megjelent album turnéja, az jövőre lesz (YEEEE !:)....
Negyedszer voltam az Álomszínházban. Negyedszer nyűgöztek le.
Laci : örök hálám a jegyért !!!!
7 komment
2007.06.05. 07:30 Krap
Zeneterápia+Zeneelmélet
Hallgatom a 3 CDs (több, mint 3 óra ZENE) 2001-es Dream Theater konczert CD-ket.
Talán ezt a turnéjukat láttam először élőben.
Hihetetlen, hogy már azóta (még azóta is) mennyit fejődtek, pedig ez is káprázat.
4 (!!!!!) albumuk jelent meg azóta, egyikük dupla ! Te jó ég !
Egyszer jöttem haza a Sörfesztiválról (Munich) vonattal.
Kb. 3 éve (+/- 2 év). Emlékezetes lett.
Salzburgban (az út eleje) felszállt egy lány gitárral és 3 szót szólt
valakihez a fülkében. Amerikai volt -amerikai Ő még most is :)- és ez
elég volt, hogy leszólítsam. Ez nagyon jó az amerikaiakban, hogy szeretnek
"csak úgy" fecsegni (small talk), ki nem állhatják a csendet.
Elég volt annyit szólnom, hogy "szép akcentus, a tengeren túlról hoztad ?"
és egész Ausztriát (Bécsbe tartott) átbeszélgettük.
DÖBBENETESEN hasonlított a zenei ízlésünk (hasonlít az még most is :).
De mindenben !!! Tori Amostól az összes metal zenekarig ugyanaz volt a véleményünk
minden zenekarról. Még Kodályról is hallott. Tudta, mi az a pentaton skála !!!
Mondta, hogy zeneterápia, zeneszerzés (!!!!) szakon diplomázott.
Itt még nem esett le.
Aztán egyre több szó esett a suliról, hogy kik tanítanak/tanultak ott,
mennyire nyitott, művészi és pénzes.
Aztán egyszerre összeállt : "B@sszus, Te a b@szott Berklee-re jártál ??!!!!"
(A fülkében utazó brit házaspár rosszallóan felkapja a fejét. :)
((Magyarul soha nem káromkodom, angolul bőven előfordul. Nyilván, mert
Guns n'F@ckin'Roses-on (is) tanultam :)).
Azt a meglepetést a csajnál is : "Te hallottál a Berklee-rol ?!!"
"Na, hallod, basszus !!! Csak ámulok, mióta először Dream Theater-t
hallottam."
A Dream 3 tagja (dob, basszus, gitár) ott futott össze, a mostani
billentyűs 1 évvel előttük (?) végzett, de nem rock, hanem a
jazz (?) szakon, jó, hogy hallottam róla !!!
Az a világ egyik legjobb zenei poénja, hogy a világ egyik legelitebb
zenészképzőjét nem végezték el, mert a végén már a zenekarra kellett
koncentrálniuk. :))
A lányból is sütött a nyitottság, befogadás, a zene maximális
tiszetelete (és, gondolom, tudása).
Na, kb. ennyit arról, hogy milyen kicsi a Világ (kb. 1-2 másik
amerikai felsőoktatási intézményt tudnék megnevezni) és, hogy vannak-e
véletlenek.
Mivel mindenki be volt halva akkor a Dream-től a suliban és őket
hallgatta/tanulmányozta, a lány direkt távol(abb) maradt a munkásságuktól.
Később persze meg- és elismerte a zenéjüket.
Minden férfi egyforma (???) : a lány fantasztikus emberke, de mint
nő nem igazán volt az esetem, így semmilyen elérhetőségét nem kértem el.
Ő és az út, a sok átbeszélt óra megmarad egyszeri kellemes emléknek,
mely mindig visszatér Dream koncertek előtt.
Holnap Dream Theater koncert Pesten. Meg lennék lepődve, ha néhány
napon belül nem áradoznék arról, amit leműveltek.
Egy kép a legutóbbi (2005.) pesti koncertről. A 6 húros (!) basszus-
gitárról, a hozzá kapcsolódó ujjtartásról és az egyetlen színpadi
"díszletükről", a jeggyűrűről. (Ez is nagyon tetszik, hogy - szemben
a mi lagzikor jobbra áttevős szokásunkkal- az angolszász kultúrában
bal kézen hordják, de ez már egy másik történet...)