'Dark Night Of My Soul'

La vie est plein de surprises.
Sois le bienvenue. Merci pour la lettre.
Bonne journee ! (Grosses bises (?) )

I won't even try to describe it. Meg sem próbálom szavakkal leírni.

Tegnap reggel, amint vezettem az esőben tiszta Oktfest hangulatom lett,
szinte éreztem Hunyi járgányának vesét és lelket melengető ülésfűtését.:)
   3-4 hallgatás alatt teljesen rákattantam az új Paradise Lost albumra.
Várom a koncertet. Ez jó. Régen éreztem ilyet.
Ádám szerint egy olyan helyen lesz, ahol szinte naponta vannak/lesznek
koncertek kisebb bandákkal. Ha nem lesznek túl tufák a helyiek, vagy nem
robbantok ki tömegverekedést 1-2 "vicces" németeknek szóló poénommal,
akkor az sem kizárt, hogy több koncertet megnézek ott. Meglátjuk.
Az Oktfest-ből 2-3 nap ídén bőven elég lesz. Mondom most, aztán.. :)
Azért edzz (eddz ?) combra, Ádám ! :)
   Na és akkor vissza Korzikához !
A keleti oldalon van egy kb. 5 km széles majdnem sík rész
(ez művelhető is), ezt leszámítva egy merő hegység az egész.
Leírhatatlanul gyönyörű !!! Vörös gránit, vagy "sima szikla", ameddig
a szem ellát. Felfelé is !!

A nyugati parton rögtön, minden átvezetés nélkül közvetlenül a tengerből
emelkedik ki és növekszik, egyre magasabb csúcsokkal a sziget belseje felé.
Óriási - nem sokat szórakozik az 1000 méteres magasság elérésével - hegyeket
látni, bárhonnan a partról. Ilyen háttér előtt úszni..!!! A végtelen, mozgásban
lévő tenger az egyik, statikus hegyláncok a másik oldalon.
Mászásra sarkall. Sajna mi csak kb. 2-4 napot töltöttünk intenzív(ebb)
túrázással. Ha még eljutok ide, azt szívem szerint ősszel tenném és
egy hegyi faluban élnék 1-2 hétig. Sajna ott is eléggé drágák a szállások.
Természetesen nekivesekedtünk a sziget legmagasabb csúcsának (Monte Cinto)
is, de az alacsony forgalom, a jelzések hiánya és a nagy meredekség miatt
nem jutottunk fel a csúcsra (2706 méter), kb. 2500m-ről visszafordultunk.
Ezt nagyon sajnálom, hiszen soha vissza nem térő (?) lehetőség volt.
2500 a legmagasabbb csúgy (Krivan), ahol eddig jártam, úgyhogy magassági
rekordom beállítva, de egy döntés jobban esett volna.
A hegyek nagy részéről látni a sziget valamelyik oldalán a tengert.
Csak gondoljátok el !!

A sziget belső része NAGYON Tátra jellegű. Nincs ugyan törpefenyő, de
a hegyek alakja, arculata nagyon hasonlít.
Minimális mennyiségű havat láttunk, de a jó idő, a tűzö nap jobban
jellemzi a hegyeket, mint ez.
Aki tehát Korzikára készül, számoljon szerpentinekkel, 60-80 km-en át
vezető hegyi utakkal (tengerszintről 1000-1200 méterre, majd vissza),
hármasban 30-40 km/óra átlagsebességre !

   Hallgassatok Paradise Lostot és jobb lesz a világ !

Korzika Franciaország része. Ennek a korzikaiak nagyon nem örülnek.
Függetlenségi mániájuk van. Ez alkarnyi sziget alakú tetkókban, a
közlekedési táblák összelövöldözésében, a franciára hajazó, de attól
eltérő nyelv használatában, a kétnyelvű helységnévtáblák francia részének
eltüntetésében, a függetlenséget jelképező hajpántos figura népszerűségében
nyilvánul leginkább meg.

Annyi rendszámon volt ott, hogy azt hittem, van külön korzikai rendszám,
de nincs, csak matricát ragasztanak a francia államjelzésre. Néhol az
Unió csillagait is eltakarják.

Helyiekkel nem volt módom beszélni, így erről nem sokat tudok írni.
A sziget tele van francia (75%), olasz (kb.15%) és német (4%) turistákkal, de
akadtak lengyelek, szlovénok, sőt (igen, igen !) még svédek is.
A franciákra igaz, hogy nem beszélnek (vagy nem akarnak, még csak érteni sem)
nyelveket. Kivétel akad, de nagy mák kell a megtalálásukhoz.
Az említett bűbájon kívül a hegyekben találkoztunk egy bordeauxi párral és egy
benzinkútnál igazítottak el minket egészen király angolsággal. Ezeket leszámítva
csak a turisztikai információs pontokon remélhettük, hogy angol szót hallunk, ha
az egyik falut ellepő amerikai turistákat leszámítjuk.
A legalapvetőbb helyzetekben (számok leíráas) sem veszik a fáradtságot, hogy megértsd
őket : beszélj franciául, vagy gefusz.
Nekem alapjáraton tetszik ez a mentalitás, de amikor annyit sem képes leírni,
hogy 11 -annyi eurot kellett fizetnünk -, akkor már kicsit kórosnak tartom.
Na igen, fizetni. Az ember leginkább sörért fizet. Korzikára inkább vigyen mindenki
magának !!
Van 3-4 közepesnek mondható sörük, köztük a Pietra nevű gesztenyesörrel, de eléggé
drágák és 2-2,5 decit csapolnak, nem igazán hallottak a fél literes korsóról.

Először azt hittem, az angol-francia probléma áldozata vagyok, mikor kitikkadva
kevesebb, mint 3 deci sört kaptam (2,3 Euroért !). Másodszor már használtam
a 'grand' szót, de nem jártam jobban. Harmadszor már tutira mentem : "fél liter
csapolt sört kérek !", "Olyan nincs.", "mi az, hogy nincs ? Van csapolt söre?",
"Van.", "van rendes korsója?", "talán akad", "akkor keresse elő és töltse tele,
kérem ! Mennyi lesz ?", "Nem tudom, kiszámolom. 5 euró. Ja, nem ! 6.".
Mindez a második napon (a lány megismerése előtt fél órával). Akkor már sejtettem,
hogy nem itt élem le életem hátralévő részét ! :))
A boltokban is minden létező idióta kiszerelésben (0,75 liter, 0,65 l - Heineken,
0,33 l, 0,25 l) van sör, csak fél literes, vagy pint-os nincs.
Szenvedtem 2 hétig, na. :)
Még annyit a helyiekről, hogy ahogy az Au revoir-t mondják az valami király.
A bajorok "fidasáájn"-ja közelíti meg szlengben leginkáb. Még a francia lány sem
tudta tökéletesen tolni.
A sziget drága. Uniós léptékkel is. A némethek (Vr. nem olvassa, úgyhogy nem kéri
ki, hogy ők bajorok) nyígnak, hogy az Oktfest veszett drága (és igazuk van)
a 7,40-es LITERES (!!!) korsó áraival. Na, Korzikán 5-6 Euro egy FÉL liter sör.
És nem csak a sör, minden eléggé drága.
A sajátomat nem találtam meg, de szerváltam egy francia nyelvkönyvet. Ha időm engedi,
olvasgatom. Eddig tetszik, bár eléggé lassan jönnek vissza az egyszer már tanultak.