'Dark Night Of My Soul'

A minap jött hozzánk tárgyalni egy angol ipse (Ian - jó név !).
A prezentációja előtt felnyitja a laptop-ját és a háttérkép egy
stadion távoli felülnézetben. Kérdezem : Chelsea ? (Kék-fehér volt.)
Azt a sértődött képet !! "Hova gondol !!? Ez egy kisebb csapat,
melynek meccseire bérletem van : West Bromwich Albion."
Én (mentem a menthetőt :) : "Na igen, Gera Zoli csak egy van !".
Volt miről beszélnünk.



A megbeszélés végén (tőlem, mint tolmácstól) elnézést kért a kiejtése miatt.
Mondta, hogy a skót határ mellől származik, amely környék az
évenkénti kiejtési versenyben (van ilyen ???) rendre az utolsó helyen
végez. Én : "ugyan ! Totálisan érthetően beszél. Hallottam én már
olyat is, ahol néhány szót is nehéz volt elkapnom." Ő : "na igen, üzleti úton
mindig összeszedem magam. Hallana csak otthon ! Plusz ilyenkor nem
használok mások (nem környékbeliek) számára érthetetlen szavakat."
Jó kis nyelv !
Azt nagyon szeretem a(z új) melómban, hogy az angolt nyomhatom, illetve,
hogy szinte valamennyi európai országgal és a világban is számossal kell
beszélnem nap, mint nap.
Nem is tudom, szeretnék-e perfect angolt tolni. Akkor nem biztos, hogy
ennyire élveznék minden egyes beszélgetést.
Naponta minimum 4-5 nyelven kívánnak jó napot.
A hölgyek "Bonjour"-jától mindig olvadok.
A koncert miatt (nem szokásom hangolódni, de most) hallgatok néha 1-1
Paradise Lost albumot. Ma a Draconian Times volt soron (el sem hiszem,
hogy '95-ös. Hogy' repül az idő !) és a Hallowed Land, illetve az
I See Your Face témáira jókat impróztam gitáron.
A hideg beálltával (milyen egy időjárás ez ? És sötétedik is rendesen.)
átálltam a sörről a (vörös)borra. Ez is segített hangulatba kerülnöm.:)
A fura hangnemeiket, 1-1 számomra logikátlan félhangjaikat megtalálnom
viszont nem is volt olyan egyszerű így.

Fél év hallgatás után ismét előkerült. Az év ezen szakában mindig találkozunk.
Csak ilyenkor. Szeretem az állandóságot.
Mint két kedves barát, akik szavak nélkül is értik egymást
és örülnek a másik puszta létének. Azok is vagyunk.
Tisztán, amilyenek mindig voltunk és amilyenek egy közös életen át is lehettünk
volna, ha...
Sokat gondoltam rá, de nem akartam itt elmélkedni, ezért úgy döntöttem, felütök
egy könyvet és az lesz a mai bejegyzésem, amire a szemem téved.
Lehet, hogy nincsenek véletlenek, mert...
Irish Murdoch : the sea, the sea
"She stood up, lifted her shopping basket, which was beside
me, and dropped her handbag into it. I came round into her
pew and put my arms firmly round her shoulders. It still
felt like doing the impossible. For a moment she bowed her head and
rolled her brow quickly to and fro against my shirt, and I felt
the blazing warmth of her flesh against mine. Then she pushed
past me and began to walk to the door. I followed.
    'When shall I see you?'
    'Please don't, you'll worry us and please don't write.'
    'Hartley, what is it? Let go. Let yourself love me a bit, there'll
be no harm. Or do you think I'm such a grandee? I'm not, you
know. I'm just your oldest friend.'
    'Don't do anything, I'll write you, later.'
    'You promise?'
    'Yes, I'll write. Only don't come.'
    'Won't you explain?'
    'There is nothing to explain. Stay here please.' And she went
away. "

...nem mondom, hogy nincs köze hozzánk...
Az élet apró, emlékeket előhozó, az öregek mosolyát arcunkra varázsló pillanatai.
Basszus, mily ! A minap olvastam a blogod és kezdem átvenni a stílusod ! :)

Írtam néhány hónapja, mennyire megfektetett, mikor először láttam a csapatot.
Hétvégén ismét megsasoltam őket azzal a feltett szándékkal, hogy rájövök,
mitől dobtam hátast elsőre.
A volt Lenin Kohászati Művek területén (!!!) 1 csarnokot és a körülötte
lévő területet valahogy' megszerezett egy társaság és mászófalat, deszkás- és bicaj-
pályákat, paintball termet...ilyesmit alakítottak ki. Itt volt egy kisebb fesztivál.
3 szabadtéri színpad, 2 terem DJ-kkel. A rap színpad körül üres olajoshordókban
lobogó tűz adta a hangulatot. Mint egy gettóban. Körben a gyár. ZSENIÁLIS az egész.
Sajnos nem vittem fényképezőgépet, pedig ilyte még nem láttam.
És mindez a gyár területének kevesebb, mint kb. 1/20-ad részén !
(Relatíve) sok ember, zömmel tinik. Jó ötlet volt, le a kalappal a hely és
a rendezvény kitalálója/megálmodója előtt !!
A PieOnEar (nem gyenge név) tetszett. Jó megszólalás, egészen jó dalok.
A Faith No More Diggin' The Grave-je tetszett leginkább, de saját dolgokban
is jók.
A FreshFabrik ismét letarolt. És még mindig nem értem, mivel.
Még csak nem is igazán tetszik a stílus, melyben zúznak.
Ráadásul az albumaik még mindig hidegen hagynak. (Bár a Dead Heart In Living
Water-t tudnám ajánlani.) Szóval jó kis talány a brigád.
A dobos tökéletes : 3 (+1 láb) dobon és 4 cinen (+1 láb) olyan húzást lecsapott
-végig döbbenet erővel és dinamikával- hogy kész, ötös, ennyi. Jelre dobol, de
olyan tempóban és összetettséggel, hogy ez (jel) nem is érződik rajta.
Nem tudom, milyen stílusban tekerenek. Hardcoreszerű, de nem az. Egyéni.
Nem regélek. Aki szereti a súlyosabb zenéket, nézze meg őket, nem fog csalódni !
A frontember most csak elvétve gitározott, úgyhogy gyakorlatilag hárman
zajonganak, finom gépi hangokkal a háttérben.
Bármely hasonló stílusú külföldi banda elé/mögé színpadra merném tenni őket,
(Korn, Linkin Park, vagy akár Biohazard, Fear Factory) nem vallanának szégyent.
Elhivatottság, profizmus, eltökéltség - ilyesmi süt belőlük.
Lehet, hogy ez(ek) a titkuk ?

Find the bird.  Keressétek a madarat !