Hétvégén a "kiráyli" TV-n Perényi Miklósról, a CNN-en (!!) pedig az Iron Maiden-ről
volt egy-egy műsor. Mindkettő remek volt. Majd mesélek, ha el nem felejtem.
Ma (kedd, Nektek tegnap) pedig egy komolyzenei előadáson voltam (gitár, fuvola,
zongora). Nem erről írok most, hanem az ezt követő próbáról.
Van egy szólamvezető barátunk+ismertük az egyik portás néni valakijét :) (komolyan),
de nem lenne "bennfentes" a középső nevem :), ha nem a Miskolci Szimfonikusok
igazgatója engedett volna be minket a szerdai Klazz Koncert (Jazz-est a Misk. Szinf.
zenekarral. Valójában Misk. Szimf. és az After Crying közös koncertje.) 4 órás (!!)
próbájára. Mert persze ex-klasszikusgitár edzőm Őt is ismeri - és viszont.
Eddig nem is gondoltam bele, hogy a komolyzenész lét MUNKA. Nem is könnyű.
Mert az, amikor szénné izzadod magad egy szigetes fellépésen, másfél órán át
széttombolva az agyad, hogy az utolsó néhány szám alatt mozogni/állni is alig bírsz,
de a ráaadásra ismét beleadsz apait-anyait, majd egy zuhany után kisétálsz az
éjszaka közepén a rajongókhoz, mert úgysem tudsz mást csinálni kontinensnyire az
otthonodtól (Fear Factory), nos EZ nem kemény, hiszen ez egy választott életforma,
mely max 20-30 évig tart és bármikor kiszállhatsz. Amikor viszont 4 órán át
próbálsz egy hangversenyteremben 2 szünettel, egy helyben ülve... Na ez (a) nem
gyenge....
"Játszottam" egy 4 üstdobos dobszerkón. ATOM ! :)) Tamás megengedte,
hogy az egyik szünetben felsétáljak a színpadra (telis-tele hangszerekkel) és oda-
üljek a hangszeréhez. Nem sokat ütöttem, mert elsőre a felépítése érdekelt.
Nem hétköznapi, hogy mennyire egyszerűen lehet hangolni nagy hangterjedelemben.
Ráadásul nem dobkottája van, hanem sima kottája basszuskulccsal !
A világ szép !! :) Kihozta a gyermeki lelkesedést belőlem ! Fura érzés.
A próba jó volt. Teljesen kikapcsolt. Járt a gondolatom a zene körül.
Fura komolyzenészeket "civil" szerkóban látni. Ez sokadszor is meglep.
Már az előtt volt ismerősöm a zenekarban, hogy Tamással összesöröztem,
csak nem tartottuk a kapcsolatot. Amikor megismertem (fagott 2) még Cili barátja
volt (vagy talán még az sem), most pedig 7 (hetes!!!) srácuk van. A legidősebb
kb. 16 éves. DÖBBENETESEN rohan az idő.
(Hmm, Cilit ezek szerint kb. 14-18 éve nem láttam.)
Az After Crying eléggé nagyzenekari progrockszerűséget játszik, úgyhogy jó ötlet
így színpadra állniuk. Láthatóan leterhelte a próba a komolyzenészeket (+néha
egészen komoly hangerőt kaptak a fülükbe), de volt 1-2 vicces párbeszéd.
Az egyiket megjegyeztem : az After vezetője (basszer) a karmesterhez:
"Mi (dobos+Ő) tak-jelre játszunk, ezért nagyon együtt maradtunk, de vigyázzatok,
mert a halk rész hajlamossá tesz a lassulásra, a hangosak pedig a begyorsulásra.
A Karmester válasza : "Mi abszolút érzéketlenek vagyunk az ilyesmire." :))
Na, igen.
Szerdán koncert, úgyhogy konkrétumokat talán majd utána. Ott már nem fotózom.
Ráadásul kaptam egy "Hangzó zeneelmélet, A tonális-funkciós zene" című
(tan)könyvet.
Ebből mi lesz !? :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.