Vasárnap áttekertem Egerbe.
50-60 km, hegyen. Csak oda. Kb. 6 óra alatt megjártam oda-vissza. Többet mentem
aznap, mint a spanyol körversenyen a profik - legalábbis időben. :)
A fő gondom az volt, hogy "csak" az irataimat és a pénzt felejtettem otthon és
erre csak Lillafüreden jöttem rá (az első laza 5-8 km-es hegyi szakasz után),
amikor az első gyógysört szerettem volna csapoltatni.
Így kb. 4-5 liter forrásvíz és 15 deka csoki volt mindenem, amit beoszthattam.
Mire hazaértem már semmire nem vágytam, csak sóra (!!!?), sörre és feküdni a
parkettán.
A Bükk csodás. Tiszta, jó a levegő, csendes (csak a menetszél zúg, de annak is
megvan a maga varázsa).. Szeretem. (Kivéve a Heves magyei szakasz elejét, ahol
olyan az aszfalt, hogy azonnal mondjon le, akihez tartozik !!!)
Szeretek a Bükk szomszédságában élni.
A bicaj tökéletes, kezdünk összeszokni. A végén már ülni is alig bírtam,
de itthon a derekam hamar rendbe jött.
3 albumot vittem magammal (visszafelé már nem zenéltem):
- Depeche Mode: Music For The Masses. Ezzel futottak be annyira, hogy nagyon...
Behind The Wheel, Never Let Me Down... óriási slágerek. És utána jött a 101 és
a Violator (2 TÖKÉLETES album!). A To Have And To Hold tetszik róla a leginkább,
bár, ahogy' a Never Let..-t dobbal nyomják újabban élőben, az sem pite.
- Alphaville: Forever Young. 1984. Az első bakelit, amit megvettem, pár évvel
a megjelenést követően. Akkor kezdtem a Hi-Fi iránt érdeklődni.
Jó album, óriási slágerekker (Forever Young, Sounds Like a Melody, Big In Japan),
de nekem úgy 10 éve a nyitó A Victory Of Love és a Summer in Berlin tetszik
leginkább róla. Ha nem ismeritek, hallgassátok meg őket ! (YouTube)
Csak azt a "dob"hangzást tudnám felejteni !
- My Chemical Romance: The Black Parade. Csak annyira kemény, hogy még a
mainstream-be beleférjen. Húzós, jók a dalok (! nem hátrány !), jól van
keverve, a ritmusgitár(ok) és a dallamok elviszik a produkciót. Nem kemény, de
harapós a gitársound. Tetszik. Tempóssága miatt tekeréshez kifejezetten jó.
Eger ? Szép, de kicsi. A Bazilika nagyon ott van. Eltekertem a laktanyához is,
ahol elbohóckodtuk az odaeső 3 hónapot. Bezárt. Mindkét laktanyát bezárták,
ahol megfordultam. Véletlen ? :)
Kocsival, vagy kismotorral nem tűnt ennyire húzósnak ez az út, mikor
még majdnem naponta mentem/jöttem a laktanyába.
"Tulok" (Vizi) századost azért megnézném, mit csinál mostanában.
Gondolom, boldog nyugdíjas a nagy semmire a mi pénzünkön..
Ott vesztett annak idején, hogy megtudtuk a címét, TELSZÁMát... :)
Elkalandoztam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.