Az előző nepáli bejegyzésem estéjén kártyázás közben hirtelen bevágtam egy
friss, meleg almás pitét (másféle, mint hiszitek). NAGY hiba volt !!
Éjjel gyomorgörcsök, reggel akkora hasmenés, hogy ...brrr....
LEGYENGÜLÉS, kiszáradás. Nem is lett volna nagy gond, HA aznap nem egy 7
órás menet várt volna ránk, az utolsó 2 km-en 600 m (!!) szintemelkedéssel.
Szenvedés, elcsigázottság, a fizikai és lelki határaim...
Hú, NAGYON tanulságos út volt ! Minden (tyúk)lépésért küzdenem kellett és
100 méterenként pihennem 5 percet, de úgy, hogy ott már egy lépést sem bírtam
volna tovább menni. Kegyetlen 8-9 óra volt. Az a napom kész volt. SEMMI erőm
nem volt. Nem is lehet leírni. Nem bánom, hogy átéltem, sokat tanultam belőle.
Önmérsékletet (ha gyorsabban akartam menni, akkor azonnal végem), kitartást,
türelmet.
Namche Bazar: egy csodálatos városka. 3 akklimatizálódásos napot
töltöttünk itt. Nagyon kellett. Mire felértem, halál, alvás.
Másnap: túra közepes szintekkel - erősödés, semmi kaja, gyenge állapot
(50% erőnlét).
3. nap: "kis" kör a falu felett (7 óra) 3880m-es legmagasabb ponttal.
Ez már jól esett. Szinte tökéletes állapotban, erőnlétben vagyok.
A nap tűz, a levegő tiszta. Az izmokkal nincs gond, mert nincs annyi oxigén
(60-70%-a a magyarországi levegő ox. tartalmának), hogy az izmok fáradjanak.
Hamarabb jön a légszomj. Okosan, nyugodtan csinálva kellemes a téma.
A látvány leírhatatlan. Ma sétáltam egy 3600 m-en lévő füves (!!)
kifutópályán:

Remélem, időben jött ez a gyomros pofon és a köv. hetekben semmi
gond nem lesz. Pirítós, tea hegyek, sok-sok víz, főtt krumpli, hagymaleves,
ilyesmiket kajálok.
Akklimatizálódva lenni (a magyar nyelv zokog a sarokban) egy nagyon
kellemes érzés.
Ma láttuk volna a Mt. Everest-et, de mire olyan helyre értünk, befelhősödött.
Nem gond, hiszen a néhány havas csúcs, melyeket relatíve közelről látunk,
azok is csodásak.