A Kriván (2494 méter) speciális. Az első komolyabb csúcs, ahová felmásztam annak
idején - kb. 10 éve - és nagy szerepe van abban, hogy ennyire szeretem a Tátrát.
Kopár, rideg, eléggé nehezen mászható, a kilátás viszont gyönyörű róla:
tengerszem, az Alacsony Tátra, Csorba-tó, a sík rész és komor tátrai csúcsok. A június 24-ei bejegyzésem utolsó képén a Kriván látható távolról.
Mikor először voltam rajta, rendesen dolgozott a tériszonyom és az izmaimat is
éreztem. Most ilyen gond nem volt. Ez alkalommal az időjárás okozott kellemetlen
perceket. Vagyis arra fel lehet készülni, de azt nem sejtettem, hogy a széldzsekim
csak szél ellen véd, eső ellen csak 10 percig.
A felső negyedben befelhősödött, szeles lett és esni kezdett az eső, lefelé volt,
hogy izomból zuhogott.
A csúcson szerencsém volt, mert kitisztult kissé, de ahhoz, hogy fotózni tudjak,
le kellett volna vennem a dzsekit, ami tuti megfázás lett volna.
Így most csak a felfelé út alatt készített képekből mutatok néhányat.
1350 métert mentünk föl és ugyanennyit le: 2700 m szintkülönbség.
A mai futás alatt is elkezdett esni - kezdem megszokni.
Ádám megmarad - remélhetőleg. A Krivános nap esős volt, lefelé zuhogott is, így ott alig-alig fotóztam. Ezek a második nap képei, amikor a Tátra nyugati részén barangoltunk 1500-1600 méter környékén. A Krivánról majd később mesélek.
A hétvégén nyomtunk egy - zuhogó esőben lejövéssel tarkított (szürkített) - Kriván túrát, de ma még nem erről írok, ugyanis a történet egy itthoni kórházban végződött, ráadásul az én Budaörsi vendégemet érintette. (Ádámról van szó - néhányan ismeritek. Talán nem kell aggódni (láz, görcsök, rossz vérkép), de éjszakára még benntartották, hogy reggel tüzetesen kivizsgálhassák.) Úgyhogy a Tátráról majd később.
