Ma, kevéssel éjfél után volt látható az "állami egyes" csatornán a HS7 a Hangerő c.
műsorban. Nem tudom, hogyan szólhatott élőben a helyszínen (vonósnégyes, dob,
zongora, akusztikus és elektromos gitárok), nem lehetett egyszerű pontosan
énekelni olyan zajban, de a tv-re kevert verzió gyakorlatilag hibátlan volt.
Le a kalappal, amiért sok számba beleírták a vonósnégyest! Érződött a munka, a
gyakorlás. Kb. így illik az ilyesmit (akusztikus jellegű koncert) csinálni.
Két éjszakával ez előtt láttam a zenekart "rendes" koncerten is. Meglepően jók
voltak. Nem a szokott (??) tingli-tangli stílusban játszottak, hanem odatették
magukat, a remek keverésnek hála pedig meglehetősen keményen szóltak.
A négy használt gitár közül három műkincs (Telecaster; egy fekete, pontosan meg
nem mondom, milyen Gibson és a három pick-up-os Rickenbacker szóló(!!)gitár),
valamennyi jól állt a zenészek kezében. Senki nem csinál semmi ördöngösséget,
de a maga (egyéni!) részét mindenki becsülettel beleteszi a közösbe, az összkép
pedig több, mint az alkotórészek összege. Különösen Ábrahám Zsolt feelinges
gitározása tetszett, de a (csak a lassú számban fülesező) dobosuk is rendben
van - csakúgy, mint az összes tag játéka. A dalaik több, mint jók.
Az előzenekar Gonzo is a helyén volt, élvezetes 50 percet játszottak. Kép sajna nincs, mert amikor a lap küld fotóst, akkor én nem viszek gépet.
(Gerzson valóban nem pite gólt lőtt a Manchesternek!!! Másik kedvenc játékosomon, Scholes-on ment el a meccs (18. perc, kezezés, kiállítás, 11-es).)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.