Az a fura és tisztelendő a U2-ban, hogy noha (a Metallicahoz hasonlóan)
bedarálta őket a (show-)business, még vannak életjeleik, azaz, ha lebontjuk
az idő folyamán rájuk pakolt/épült vastag mázat, ott találjuk a zenekart,
amivé show nélkül (is) lettek volna. (Ezt a Metallicaról, akik elhitték,
hogy zenészek, művészek, nem "csak" sztárok, nem mondhatjuk el.)
A U2 tudja, hogy mit tud nagyon és tisztában vannak azzal is, mit nem,
és maradnak a biztos ösvény környékén.
(Nekem tetszett a Zooropa és az Achtung Baby! féle vonal is.)
Van érzékük a finom rezdülésekhez, a lélek kis dolgaihoz és kilakult
hangzásuk, dallamviláguk van...
Az egyetlen (apró) meglepetést (a jó dalokon kívül) a gitárszóló jelentette
számomra a No Line...-on.
Minimalista dobcucc, basszus, magasan csilingelő gitár, ének - van ennél
egyszerűbb keverési feladat? Szól is a lemez, mint az álom!
A The Killers veri őket, egyébként helyük van a popzene csúcsán.
Ez egy jó U2 album. Ez egy jó album.

'If only a heart could be as white as snow'
                              /U2:White As Snow/