Fura, ugyanis nem sok jót fogok írni, összességében mégis egy remek hangverseny volt.
Sokadszor csodálkozom rá a hallásra. Elindulás előtt The Killerst hallgattam és
(ennek hála) kedvenc szimpatikusaim az első kb. öt percben kifejezetten rosszul
szóltak. Vagyis én így hallottam. Aztán alkalmazkodott a "fülem".
Kedvenc ütős szólamvezetőmet így sem hallottam, ugyanis nem jelent meg a rendezvényen.
Bánhatja :), mert helyettese meglehetősen jó volt. Szerintem hibátlan. (Talán csak
egyszer "csengett még le" halványan ott, ahol már tökéletes csendnek kellett volna
lennie, de könnyen lehet, hogy tévedek.)
R.Strauss: Don Juan - jó, de ennyi. Semmi külünös.
Bartók: II. Rapszódia - ez jobb volt, de a gyakran táncházakat idéző dolgai és a
"tipikus" bartókos megoldásai nem ragadtak magukkal.
Chausson: Poéme - érdekes mű. Egyszer jó volt hallani. És elég is.
Ravel: Alborada Del Gracioso (A bohóc hajnali szerenádja): hiányzik belőle MINDEN,
amit én a zenében szeretek. (Valahogy a latin dolgok ("szépségek", "foci", klíma,
életvitel, "viselkedés", nyelvek) nálam nagyon nem jönnek be.)
Ehhez képest Ravel: Tzigane című művében a szólóhegedű valami nagyon meg van írva.
Tetszett. Nagyon.
Banda Ádám volt az est szólistája - az említett záróműben lenyűgözött.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.