Pénteken a Disco Express és a Hooligans nem érdekelt, így későn kezdtem.
Guns 2 Roses: egy Guns N'Roses dalokat játszó brit csapat. A basszer hölgy
jó volt (minden tekintetben), a dalok is, de nincs nagy véleményem az ilyesmiről.
Carbonfools: jó kis ritmikus zenét játszó brigád. Tetszett, amit műveltek.
Természetes, jó arc a frontemberük.
Szombaton aztán növeltem a csapásszámot:
Depresszió: profi, szimpatikus brigád. Minimál dolgokat játszanak, de azokat
precízen és hatásosan. Jók a dalaik is. Meggyőztek. A dobosuk fülre tökéletes,
szemre lehetne erőteljesebb is. Érdekes...
30Y: idén sem hatottak meg. Kispál és a Borz: fura, új felállás, fura dalok.
Nem sokat néztem műsorukból. A dobosuk jó, és még vokálozik is!
Fish!: egy remek zenekar, valahol a Hooloigans és a Depresszió között
keménységben. Ötletes, jó dobos; biztos kezű gitáros és basszer; jó énekes,
jó dalok. Először hallottam róluk, de nem utoljára.
Subscribe: idén is ránk borították a házat. Gyilok jó hangzás, remek
metal-dobos saját cuccal. Változatosan és nagyon jól üt, amikor pedig rázúzott
a duplázóra a lábgépen... Tud. Nagyon nagyot zúztak. Nagyon energikus
volt a színpadi munkájuk. Tavaly nagyon ellenszenves volt a benyomott rasta
énekesük. Most felnőtt a többiekhez, sőt, amikor bunyó volt (a rendezők
vittek ki valakit) ő volt az, aki leállította a zenét és nagyon pozitívan
viselkedett.
Alvin és a Mókusok: népszerű, punk-rock zene. A dobosuk alap punk témákat
üt, azokat viszont meglehetősen gyorsan és tökéletesen feldíszítve.
Élmény volt látni, hallani.
Suhancos: na, ez egy fura, de nagyon szimpatikus alakulat. Jókor, jó
passzban futottam beléjük, így tetszett a hip-hopos, rappelős ének és a
nem is tudom, milyen, népzenével tarkított rockzenéjük jó kis keveréke.
Neo: a szokásos gitár-erdő egy elektronikus zenében. A dobos egy elektromos,
programozott hangokat adó szerkón, fülessel, behunyt szemnmel játszott. Jól,
de olyan benyomást keltett, hogy éppen gyakorol. Túl későn voltak, így
csak néhány számukat néztem meg. Mivel azok nem a kedvenceim közül voltak,
leléptem.
A fesztivál látogatottsága (végre) tökéletes volt. Minden koncerten
remek volt a hangulat és kellemes volt a nézőszám valamennyi helyszínen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
B.Biga 2009.05.16. 23:09:56
Én így láttam az estét:
Depresszió: Nagyon szimpatikus csapat, csak az első lemezüket ismerem igazán, de ha 15 évvel fiatalabb lennék valszeg az első sorban ugráltam volna és kivűlről fújnám az összes dalukat.
30Y és a Kispál: Én ilyen zenékre csak lányok miatt mentem régebben így nem sok mindent tudok mondani róluk.
Fish!: Számomra az este meglepetéscsapata volt! Rockos-funkys dallamos zene, simán befuthatnának ha nyomnák őket a médiában. Az angol nyelvű számaik kicsit Lenny Kravitz-re emlékeztettek, de a magyar nyelvű dalok nagyon bejöttek!
Subscribe: Hú, atomzúzda! Lemezen nem tűntek ennyire durvának és ott a dallamos részek nekem jobban érvényesültek. A két rasztás gitáros nem semmi volt látványban és játékban sem. Ezen a kis színpadon egy kicsit sokan voltak és meglepett, hogy milyen sok fiatal tudta a szövegeket.
Sajnos a Suhancos koncertje ezzel egy időben volt, így járkáltunk a két helyszín között,de szerintem megérte. Én sosem rajongtam a rappel bolondított rockzenéért, de ez a magyar népdalokból vett szövegekkel és hegedűvel, brácsával kiegészítve kifejezetten érdekes, hallgatható muzsikát eredményezett.