Kedvenc szimpatikusaim a 45. szezonjukat (!!) zárták ezzel a könnyed
hangversennyel. Jól illeszkedett a két tervezett könnyűzenei koncert közé,
ugyanis hangsűrűségben kb. a Depeche Mode és a következő heti ötös között
foglalnak helyett. (Bezony! Van egy szimfonikus zenekarnál is változatosabban,
gyorsabban játszó "könnyű" csapat. Persze nem sok.)
Kifejezetten jó volt ismét a műsorválasztás, az előadás második felében
egészen király dolgok is voltak.
Jó volt a közismert és az alig játszott szerzők aránya is. Nem ment el tehát
kommerszbe a koncert. Tetszett.
Szécsi Pál (később Pécsi Szál) hangról hangra lelopta egy komolyzenei mű
dallamait, ez lett az Egy száll harangvirág. Eddig sem hallgattam Szécsit,
de ez így a "Tiszta szégyen, Mónika!" kategória.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.