A cím egy az egyben magyarra fordítása (Fehércsíkláz) nem az igazi (mondjuk,
jobbat nem tudok így, hirtelen kitalálni). Ezt leszámítva ez egy REMEK könyv.
Lemmy Kilmister önéletrajzáról beszélek, melyet Janiss Garza-val együtt írt.
A legjobb dicséret az, hogy gyakorlatilag egy szuszra olvastam el. Pedig nem
rövid - Lemmynek van mire visszatekintenie, hiszen már a hatvanas években zenélt.
A könyv annyira természetes, amennyire csak lehet. Mintha Lemmy leült volna, és
néhány óra alatt összeszedetten, színesen elmesélte volna az életét az Ő nagyon
brit, vicces stílusában.
Münchenben láttam meg a könyvet néhány hete németül, aztán, amikor egy
Angliában lévő ismerősömet megkértem, hogy nézzen utána, meg tudja-e venni,
eszembe jutott, hogy mintha magyarul is megjelent volna annak idején
(2002-es a könyv), és valóban, 2007-ben kijött magyarul.
Ezt a verziót olvastam.
A rendezettsége, HUMORA, lendülete, olvasmányossága kifogástalan.
Persze, aki valaha látott egy Motörhead képet, vagy olvasott egy riportot
a zenekarral (nekem Würzel volt a kedvenc figurám, nagyon sajnálom, hogy
kilépett), az sejtheti, mire számíthat egy ilyen könyvben: szókimondásra,
egyenességre, és sok-sok vicces történetre.
(Na, most elvesztettem az írás fonalát, mert a Killed By Death-t hallgatom.
Már annak idején is óriási dalnak tartottam a kezdőrifftől az utolsó szólóig,
most sincs ez másképp.)
Egy stílussal bíró - igaz, a stílusát alig-alig tágító - termékeny, földön
járó zenekar (hol lenne a Tankcsapda Motörhead nélkül!!?) frontEMBERének,
nagy idők tanújának, egy élő legendának cicomák, nagy szavak nélküli igaz
meséje. Gyakorlatilag bárhonnan idézhetnék a könyvből, vicces és jellemző
lenne.
"A Blue Oyster Cult előtt léptünk fel, de természetesen semmi segítséget nem
kaptunk tőlük!... Nem biztosítottak hangpróbát és az Odeon hirhedten rossz
akusztikával rendelkezik.... A show új hírnevet szerzett nekünk, és egy új
kategóriát a Sounds az évi szavazásán! Megválasztottak bennünket a "Világ
Legjobb Legrosszabb Zenekarának"!
Jugoszláviában "történt, hogy Phil Campbell újfent kísérletet tett arra,
hogy kiszálljon a Motörheadből - egy ideig úgy nézett ki, hogy minden
második nap kiszállt... az éjszaka közepén Philnek volt egy balhéja
valakivel. Elfelejtettem már, hogy mi volt a probléma, de fel-alá
viharzott a buszban, összepakolta a táskáit és kiabált: - Álljon meg!
- A jugoszláv buszsöfőrt nem érdekelte: megállt a busszal és - frumm! -
kinyitotta az ajtót. Így aztán Phil kilépett a két bőröndjével a buszból,
bele a fél méteres hóba. Körülötte bömbölt a vízszintes irányban
tomboló hóvihar. Egyik oldalán hótorlasz, lent a völgyben pedig,
mérföldekkel odébb egyetlen fény pislákolt. Majd az is kihunyt,
miközben bámulta. Kib...tul óriási volt - kincset érő pillanat a
Motörhead történelmében.
Mondanom sem kell, Phil nem lépett ki azon az éjszakán."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.