Jó, amikor inspirálok embereket, akik inspirálnak.
A minap ex-gitár-edzőm beállított a Powerslave c. Iron M. dal gitárkottájával
- és tabjával, így értettem is belőle valamit -, majd elcsalt egyik
kollégája/barátja koncertjére.
Józsinak láttam a diploma koncertjét, annak idején, azóta a kedvenc
klasszikus gitárosom. Én betojtam volna a helyében azon a hangversenyen,
Ő viszont olyan átéléssel és tudással játszott, hogy csak lestem!!
(És mosta a másik két végzőst.)
Most, sok (6-7) év elteltével láttam ismét zenélni. Egy latinos, akusztikus,
haveri csapattal zenélt az Egyetem mögött egy kicsi, de nagyon hangulatos
klubban. Sok mindent játszottak. Műsoruk zöme nem tetszett (nem szeretem a
flamencot, sem a latin táncokat), de a bárgyúbb, egyéniség nélküli dalokban is
olyanokat játszott a két (műanyag húros) gitáros, hogy nem unatkoztam.
A jobb - virtuózabb, illetve jazzesebb - dalaik pedig valami fenomenálisak
voltak. Fény nem sok volt, olyanok is a képeim.
Közben - szokás szerint - jókat beszélgettünk zenéről ex-edzőmmel.
Persze, nagyon sajnálom, hogy sehogy sem tudok gitározni, de valahol örülök
is neki, hogy ha zenét hallok, akkor annak nagy részét nem értem,
hanem (ha jó a zene) érzem. A nekem legjobban tetsző dologból
(az itt unalomig emlegetett tercrokon fordulatból) kikupáltam magam,
másra pedig jól esik rácsodálkozni.
Van rálátásom, de buta vagyok hozzá. Sok dologgal így vagyok az életben:
angol, gitár, rengeteg sportág... Nem tudom, jobb lenne-e egyben
nagyon-nagyon jónak lenni, mint sok mindenre a felületesnél mélyebben,
de azért IGAZÁN hozzáértőnek nem nevezhető szinten rálátni...
Ismét meglepődtem, hogy mennyire másképp látja/hallja a laikus és a
képzett zenész ugyanazt a zenét. Ami nekem "ez nyálas, primitív, latin
panel annyi egyéniséggel, mint egy joghurt" (lopott hasonlat), abban edzőm
szerint "nagyon technikás dolgok vannak".
Ilyenkor mindig azt mondom, hogy "de szívesen lennék egy (több) zenekar
managere, művészeti vezetője". Tudjátok, aki (a zenekar jövőjét kockáztatva)
megmondja, milyen irányba menjenek, mit erősítsenek, mit hagyjanak el.
Kár (?) hogy hazánkban nincs igény ilyesmire, csak a mainstream-ben (sem?).

A Powerslave-ben egyszerű kvintet kellett tologatnom ugyanazokon a húrokon,
de ez is csak kb. hetedszerre sikerült. Úgy, ahogy.