Na, ez a hangverseny nagyon jól esett. Kedvenc szimpatikusaim szokott szinten
játszottak két remek komolyzenei mûvet.
Grieg Peer Gyntje egy méltán híres alkotás, de a most hallott a-moll
zongoraverseny (op.16.) sem sokkal marad el mögötte, ha egyáltalán...
Jandó Jenõ idõrõl-idõre játszik kedvenc nagyzenekarommal. Most is csak lestem,
hogy hány mûvet tudhat fejbõl. Magabiztos és jó volt a zongorajátéka.
Az elsõ tétel egy ismert dallammal indul és nagyon jó. Nagyon-nagyon jó.
A második tétele pedig szép, de nagyon. A harmadik is rendben van,
összességében tehát egy kiemelkedõ komolyzenei alkotásról beszélhetünk.
A moll miatt a hangulata is tetszik. Ráadásul a-moll, az egyetlen moll
hangnem, melyben bármikor tudok játszani. Persze csak azért, mert
ugyanaz(okból a hangokból áll), mint a mindenek alfája, a C dúr skála.
Richard Strauss Alpesi szimfóniája egy összefüggõ történet.
Garmisch-partenkirchenben írta/szedte össze a szerzõ, és egy alpesi túráról
szól, mely alatt aztán minden történik: napfelkelte, madár, tehén (kolompon
játszani nem tudom, milyen lehet egy komolyzenésznek), patak, szél, esõ,
vihar, gleccser, hegycsúcs, naplemente.
Jól sikerült zenével ábrázolni a képeket. Összefüggõ, kerek, érdekes, jó
szimfónia, akkora hangszerparkkal, hogy alig fértek a színpadon.
Hét nagybõgõ, hat ütõs, sok-sok rézfúvós. Utóbbiak közül hat az erkély
egyik oldalán.
Amikor én túráztam Garmisch környékén, akkor ott SEMMI nem volt, csak
esõ, köd és szerencsére egy jó adag paprikapálesz Totyánál, ami nélkül
nehezen bírtuk volna az októberi hideget. Azt Totya miatt nem írom le,
hogy kíváncsiságból megfogta az elektromos kerítést. :)
     Valami miatt egy ideje nem hallgattam az otthoni motyót, így a teljes
frekispektrum ismételt hallása is növele a koncert élvezeti értékét.