Gyanús, hogy lassanként ők lettek/lesznek a kedvenc magyar zenekarom. Egyrészt nem
sok hazai kedvencem van, másrészt valahányszor láttam őket, mindig hibátlant alkottak.
Az is gyanús, hogy még mindig fejlődnek. Szerencsére ismét voltunk elegen, és remek volt a hangulat. Nagy ötlet, hogy sötétben, diaporáma (vaty hoty hívják a vetítést) előtt
játszanak, ezzel plusz egy érzékre hatnak.
Csupa olyan dolgot alkalmaznak, melyek külön-külön nálam (papíron) nem jönnek be -
jelre ütő dobos, tappingelő (ha így hívják, mikor a jobb kéz a nyakon ütögetve fog le hangokat), színpadon dohányzó basszer (bocs'! de egyszer már szóltam! :)), efektekkel, visszhangokkal, sűrű pengetéssel/hangokkal játszó gitárosok - de az összkép és maga a stílus annyira egyben van és JÓ, hogy arra nehéz ömlengés nélküli szavakat találni.
A Telecasteres csóka a szokottnál előrébb és sokkal keményebbre volt keverve, de ez inkább érdekes és újszerű volt, mint zavaró.
http://www.myspace.com/ritmiklift oldalon az Absinthe dalukat tudom ajánlani - aztán a
többit is. 2-3 napja hallgatom, játszom. Remekül épül fel, aztán 2:08-nál bejön az a
TISZTA, királyság dallam, amely megemeli az egészet.
Kérdéseim: Ritmiklift basszer: az az egy szem pick-up van a gitárodon? Vagy az nem egy
dupla ("szembe" kötve, hogy a zavart szűrje)? Hogyan lehet, hogy ennyire közel a húr-
lábhoz, ennyire lágy és telt hangot ad?
Ex-gitáredzőm: szakmailag?