Visszatértek az évszakok? Már egy hónapja tavasz van.
Villareal - Arsenal
Manchester United - Porto
Liverpool - Chelsea
FC Barcelona - FC Bayern
A Manchester jó ágon van, a másikon a Liverpoolban bízom, de nekik nehezebb a dolguk - a Chelsea miatt.
Járt nálam a csapat négy lemezes doboza. Nézhető, hallgatható, de semmi különös.
Ami tetszett: a Depeche Mode Enjoy The Silence-ét egészen pepecül átírták,
élőben is jól tolják (sőt, még klippet is készítettek rá!! (??)); van egy sajátos
hangzásuk, dalszerkezetük (ez ritka és jó), de még bőven van hová fejlődniük.
Találtam egy egészen jó zenekari képet is az egyik DVD-n. Nem egy átlagos,
rajongókkal közös fotó.
A kenyai kútásó/építő missziót más szemmel néztem, mint az utam előtt...
("Mi ebből iszunk, de neked nem ajánlom.")
Olaszok. Milan drukkerek - szerencsétlenek. Van, ahol Beckham sem segít. :)
(Jajj, de furán néz ki annak a gagyi csapatnak a gagyi mezében.)
Úgy látszik (a Within Me után), sima sorlemezhez nem jutok hozzá tőlük, csak
ritka kiadványokhoz. Nem baj.
'83-at írunk. Kedvenc dobosom (Clive Burr) ment, másik kedvenc dobosom (Nicko McBrain)
érkezett. Nem sikerült túl fényesre a bemutatkozása, ez ugyanis egy hallgatható, de
egyáltalán nem kiemelkedő album. A nyitó Where Eagles Dare-ben bejön a Somewhere In
Time ('86.) albumra jellemző gitársound. Ez most tűnt fel.
Nyugodt, gitározós, kellemes zene-bona, de nagy visszalépés az egy évvel előtte
megjelent The Number Of The Beast-hez képest. Barátnőknek mutathatjuk ezt a Maiden
lemezt először, annyira nincs benne különösebb keménység, vagy agresszivitás.
A borító ismét fölöslegesen kegyetlen (innen datálódik Eddie "agyatlansága",
vágott, összecsavarozott koponyája),
a kislemezek (bezony, ilyesmi is volt régen!)
borítói közül viszont a The Trooper nagy klasszikus lett (nem véletlenül),
a
Flight Of The Icarus-é pedig - humora miatt - a mai napig egyik kedvencem.
A világ körüli turné rajza (Eddie tépi szét a Földgolyót, a közepén pedig ott az agya)
is ötletes - Eddie és Dereck Riggs nagyon tudnak!
Nyugis harmóniák, lassú dallamok - talán csak egy dalt tudok kiemelni a kilenc közül,
a záró To Tame A Land-ben van néhány nekem kifejezetten tetsző téma.
(Sőt - ex-edzőm! - az elején és a végén mintha több tercrokon fordulatot is hallanék!!)
Valahogy még most sem (26 évvel a megjelenése után) tudom rámondani,
hogy nem egy jó lemez.
Tisztes, jó (rutin)munka, de a Maiden ennél sokkal többet/jobbat tud.
Vettem egy computert (na jó, ne arcozzunk! egy sebességmérőt) a bicajra és ki is próbáltam. Hiba volt. Azóta pláne várom az igazi jó időt, hogy mehessek bele a világba. A EuroSporton nyomnak két bicajversenyről is közvetítést, azok is csak ezt a vágyam erősítik. Sajna a torkom miatt 15 fok alatt nem indulhatok izomból a hegyeknek.
