Kis késéssel, de beszámolok a szerda éjszakáról.
Kezdődött egy remek Kaukázus koncerttel. Együtt vannak, tetszenek a dalaik, állnak
a mainstream kapujában (már, ha van ilyen hazánkban), hogy "most hogyan
tovább?". Rájuk talált a befutás, cseppet sem érdemtelenül.
Hogy hogyan kezelik -szerintem- ez a következő nagy kérdés náluk.
A Quimby tiszta, feszes, de ugyanakkor hangulatos, elszállós is.
Líviusz számomra túl harsány, de ezzel együtt is egy tökéletes zenekar remek
koncertjét láttam, hallottam. Az Ajjajjaj-t nagy élmény volt először élőben
hallani - legalább akkorát üt, mint lemezen, de az új EP több száma is
szervesen illeszkedett a nagy Quimby dalok közé.
A Kaukázus négy tagja két hölggyel kiegészülve adja a Magashegyi Undergroundot.
Nem teljesen az én világom (a népzenei ízek nagyon nem nyernek nálam), de érdekes
a formáció. Toldi Miklós dobos ebben a csapatban is lazán, de nagyon percízen és
erősen dobol.
A Kutya Vacsorája különösebben nem tetszett, de Gerdesits Ferenc nem csak
a Quimbyben, hanem itt is elismerést érdemlően dobol.
A Korai Öröm nálam mindig hat fesztiválokon - és újabban lemezen is.
Most sem lett volna ezzel baj, de lett. A kisebbik "zavaró tényező" az
lehetett volna, hogy egy kortyot sem ittam aznap, a nagyobbik az volt, hogy
a frontember egy újpest mezben lépett fel. Miskolcon. Hiba volt.
Engem nagyon irritált.
Így lehetett ezzel a közönség jelentős része is, mert néhány szám után sokan
gyalázták énekelve, nem kis hangerővel az említett klubot.
Telejesen értelmetlen volt felvenni azt a ruhadarabot.
Sok ismerőssel találkoztam. Olyannal is, akivel tíz éve nem.
Gyenge a gépem mesterséges fényeknél, így nem sok képem van a rendezvényről.
