Az előzö turnén ugyanitt Aua-val futottam össze még a koncert előtt a tömegben.
Azóta sem találkoztunk. Most, kb. négy méterrel az utolsó ellenőrző ponton
túl Aua szólított le. Annyi időm sem volt, hogy megmondjam, én valószínűleg
nem jövök több DM koncertre, úgyhogy más kapcsolattartást kellene megbeszélnünk.
Szerencsére maga adta meg az új elérhetőségét.
11.500Ft-ot nem ért a koncert. Vagyis ért volna, de az eljárás, hogy az első
sorokba nem az igazi rajongókat engedik, hanem a még drágább jegyek vásárlóit,
felháborít. Szóval már fél éve (mióta jegyem van) megfogadtam, hogy csak akkor
adok pénzt legközelebb DM koncertjegyért, ha valami nagyon nagy
albumot tesznek
le az asztalra. Ettől messze vannak.
A színpadkép semmilyen volt - a dobcucc azért királyan nézett ki, még mindig.
A három (négy, a gömbbel együtt) kivetítő nagyon rendben volt. Nem mondom,
hogy nem láttam már jobbat tőlük, de igyekeztek kreativak lenni.
A hangzás király volt. A mélyek néha alaposan túl voltak húzva. Ez főleg akkor,
volt bántó, mikor az egyébként király lábdobhangzást effektezték meg egy
túlgerjedt méllyel. Egyébként nagy tökéletesség.
Nagyon megalázó lesz, de beszéljünk a Depeche Mode tagjainak hangszeres
teljesítményéről: Andy Fletcher a semmit nem csináló ember. Kb. tíz éve nem
bírok rájönni, mit csinál (az időnkénti tapsoláson kívül) koncerteken.
Várom nálam tájékozottabbak, jobb szeműek esetleges segítségét.
Martin Gore egy eszméletlenül jó dalszerző, komponista, de sajnos egyszer a
fejébe vette, hogy főleg gitározni fog színpadon. Hogy milyen témákat és
hogyan játszik, azt inkább nem írom le. Az tisztelendő benne, hogy lelkesen,
szívesen gitározgat és tisztában van korlátaival. Meglehetősen (és teljesen
feleslegesen) nagy hangszerparkot használ. Hangszereinek fele nevetséges,
másik fele annyira király, hogy akkor is elégedett lennék, ha csak poszterem
lenne némelyikről.
Dave Gahan hangban és kiállásban nehezen (sem) verhető. Egy ennyire karakteres
(és jó) hang isteni ajándék. Szerintem már csak náhány (4-5) dalban hozza
őszintén magát, a korábbi évekhez képest sok a póz, a rutin, de amíg ez a HANG
ott van a torkában, addig felőlem bármit csinálhat.
A három zenész tehát összességében nem viszi el a produkciót.
Az évek óta állandó dobos egy nagyon jó döntés volt annak idején.
Feszes, precíz, kihozza a dalokból, amit egy jó dobolással ki lehet.
Külön-külön jó a keze és a lábai (dupla lábmotyóval tolja), de együtt azért nem
komplikálja túl a témákat. Még így is az ő hangszeres játékát értékeltem
leginkább. Hasonlóan teljesen rendben van (sőt) és jó megoldás a szintén régi
állandó vendég-billentyűs (a Depeche Mode-ban!!! Ez milyen ciki!).
A hangulat egészen jó volt - fura módon az eső csak jót tett neki. Én remekül
éreztem magam. (És nem a hatalmas vizespóló szépségverseny miatt. :)
Sokan fanyalognak, hogy alig változik a műsor turnéról turnéra, de szerintem
az aktuális album új dalaival, illetve néhány régi klasszikus, vagy ritkaság
előásásával meglehetősen sokat változtatnak. Most (nagy örömömre) előszedték
a Policy Of Truth-t, valamint (kellemes meglepetésemre) a Question Of Lust-ot,
a Waiting For The Night-ot, a nem kedvenc dalaim közül pedig a
Master And Servant-ot, a Srangelove-ot...
Szerintem tehát változik annyit a műsor, amennyit kell. Mondjuk én a
Personal Jesust már régen elhagytam volna az I Feel You-val együtt. De ez csak
ízlés kérdése.
Arról lehetne vitázni, hogy egy turné minden egyes esétjén ugyanazt a műsort
tolni jó, vagy rossz dolog-e. Én szerencsére nem tudtam előre a setlistet.
(Ha tudtam volna (nincs Nothin's Impossible, Dream On, Home, Halo, World In My
Eyes), valószínűleg eladom a jegyem, ami azért hülyeség lett volna.)
Hogy dicsérjek is: nagy kedveneceim (Walking In My Shoes, Stripped, Question Of
Time, Never Let Me Down) közül jónéhány tökéletesen működött.
Az Enjoy The Silencenek ezt a verzióját (is) pedig bármikor nagy örömmel
látom/hallom.
Nagy gépezet, nagy üzlet. Kár lenne, ha a LÉLEK eltűnne belőle.
