'Dark Night Of My Soul'

Többször említettem itt a My Grave-et a Fear Factory-tõl, mint az egyik kedvenc
zenémet. Egy kis példányszámú kiadványon jelent meg, melybõl én is csak
véletlenül kaptam egyet. Most viszont bárki meghallgathatja, akit érdekel.
A FearFactory.com-on ugyanis ott figyel a nyitó oldal alján a meghallgatható
dalok között 4-es sorszámmal. Nem túl komplikált (kivéve a dobot), de a mai
napig nem jöttem rá igazán, mi miatt szeretem ennyire. A nyitó énekdallam,
ami a refrénben is bejön, össze-vissza 2-3-4 hang, de nagyot üt, a dobra pedig
nem találok szavakat. A közepén van egy elcsendesedõ rész, aki addig eljutott,
az hallgassa tovább, mert ott nem hogy nincs vége, de azt követõen jön a java,
pl. az addig is komplex dobtéma kifejtése!! Gyilok!!!!!!!
Klasszikus gitár edzõknek és ütõs szólamvezetõknek kifejezetten ajánlom!
Haladók a Invisible Wounds (Dark Bodies) címû 9-es dalt is tesztelhetik, mert
az teljesen más felépítésû és keménységû. A dob is másképp brilliáns benne!!
Aztán ha azt éneklitek napokig, hogy 'My Grave', vagy 'Dark bodies floating
in darkness', esetleg 'And I saw my own face like a spark frozen in heaven',
akkor gondoljatok arra, hogy én szóltam! :)

Na, ez a hangverseny nagyon jól esett. Kedvenc szimpatikusaim szokott szinten
játszottak két remek komolyzenei mûvet.
Grieg Peer Gyntje egy méltán híres alkotás, de a most hallott a-moll
zongoraverseny (op.16.) sem sokkal marad el mögötte, ha egyáltalán...
Jandó Jenõ idõrõl-idõre játszik kedvenc nagyzenekarommal. Most is csak lestem,
hogy hány mûvet tudhat fejbõl. Magabiztos és jó volt a zongorajátéka.
Az elsõ tétel egy ismert dallammal indul és nagyon jó. Nagyon-nagyon jó.
A második tétele pedig szép, de nagyon. A harmadik is rendben van,
összességében tehát egy kiemelkedõ komolyzenei alkotásról beszélhetünk.
A moll miatt a hangulata is tetszik. Ráadásul a-moll, az egyetlen moll
hangnem, melyben bármikor tudok játszani. Persze csak azért, mert
ugyanaz(okból a hangokból áll), mint a mindenek alfája, a C dúr skála.
Richard Strauss Alpesi szimfóniája egy összefüggõ történet.
Garmisch-partenkirchenben írta/szedte össze a szerzõ, és egy alpesi túráról
szól, mely alatt aztán minden történik: napfelkelte, madár, tehén (kolompon
játszani nem tudom, milyen lehet egy komolyzenésznek), patak, szél, esõ,
vihar, gleccser, hegycsúcs, naplemente.
Jól sikerült zenével ábrázolni a képeket. Összefüggõ, kerek, érdekes, jó
szimfónia, akkora hangszerparkkal, hogy alig fértek a színpadon.
Hét nagybõgõ, hat ütõs, sok-sok rézfúvós. Utóbbiak közül hat az erkély
egyik oldalán.
Amikor én túráztam Garmisch környékén, akkor ott SEMMI nem volt, csak
esõ, köd és szerencsére egy jó adag paprikapálesz Totyánál, ami nélkül
nehezen bírtuk volna az októberi hideget. Azt Totya miatt nem írom le,
hogy kíváncsiságból megfogta az elektromos kerítést. :)
     Valami miatt egy ideje nem hallgattam az otthoni motyót, így a teljes
frekispektrum ismételt hallása is növele a koncert élvezeti értékét.

A Hal(k) nem az én szóviccem, de annyira tetszik, hogy elloptam a helyi Est laptól.
NAGYON kellenek egy városba ilyen helyek, mint a pénteki koncert helyszíne, melyek
tulaja tudja, hogy az élõ zenének varázsa van, tehát még a mai világban is vonzza
a vendégeket. Ez még akkor is üzlet - legalábbis rremélem -, ha a koncertért nem
is kell fizetni.
A Fish! kellõen nagyszámú érdeklõdõt mozgatott meg. Szó szerint is, ugyanis
remek bulit csaptak. Dob, basszus, akusztikus gitár, ének (utóbbi olykor
gitározott, illetve csörgõzött is) felállásban is teljesen életképesek voltak.
A sok jó dal - és a Bikavér - el is feljtette velem, hogy a hangszeresek
technikáját figyeljem. Egyszerûen jók voltak és kész.
Olykor azért rálépett a torzítóra a gitáros, de 90%-ban megmaradt
az akusztikus jelleg, érzet.
Szó szerint karnyújtásnyira zenéltek, a kikövetelt (nem készültek rá, ezért nem
akarták játszani) Személyes üzenet alatt pedig még közelebb, ugyanis a dumás
részeket két, találomra kiválasztott fiatal srác nyomta a zenekarral.
Oldott, poénos volt a hangulat, volt minden "Ki hordja ide ezeket a
Becherovkakat?"-tól a "Good evening, Bucarest"-ig...
Közvetlenek, jó fejek, nagyszerûek a dalaik - hangulatos este volt.
Még az is belefért, hogy a Szépen hangosant, a legnagyobb kedvencemet, bluesban
adták elõ, és Pocsolyába léptemet és több más dalrészletet beleszõttek;
vagy, hogy az I Kissed A Girl címû Katy Perry szerzemény is terítékre került.
Ezen a pénteken Sugék és Bencéék játszanak ugyanott.