Na, EZT nevezem hangversenynek!! Mintha én válogattam volna össze az este műsorát.
Haydn személyes kedvencem. A G-dúr - Az este - szimfóniája is egy remekmű. Könnyed, mégis tartalmas, semmi különöset nem produkáló, mégsem kiszámítható. Inkább az agyat köti le, mint a lelket... Nem ragozom. A második és harmadik tételek különösen jók.
Jók, de nem annyira, mint Beethoven c-moll zongoraversenye. A Haydn szimfóniának
egyedül annyi "baja" van, hogy nem mollban íródott, ezzel a zongoraversennyel pedig
annyi "nem stimmel", hogy nem igazán érezni a mollt rajta. Az első tétel úgy virtuóz,
hogy nem az dominál, hanem a ZENE; a második, lassú tételben pedig olyan dallamok
vannak, hogy egyből moccan valami az emberben.
Ritkán írok szólistákról, de Borbély László (zongora) játéka - fiatal kora ellenére -
meggyőző, könnyed (olyan érzésem volt, hogy tudása kb. 60%-án játszotta le ezt a
szerintem nem könnyű darabot, kotta nélkül), magabiztos és művészi volt, ezért szót
érdemel. Néha már-már túlzottan beleélte magát a darabba.
Nem egy "billentyűgyilkos" zongoraverseny, de talán a legZENEIbb, amit eddig hallottam.
Nem hittem volna, hogy jobb lesz, mint a Haydn szimfónia, de az volt. Mindkettő
tökéletes alkotás. Utóbbiban ott van a Beethovenre jellemző komorabb hangvétel,
dallamvilág is, de csak olykor-olykor bukkan fel.
Ilyen előzmények után Mozart szintén kiemelkedõ C-dúr (utóbb Jupiternek elnevezett)
szimfóniája már "csak" egy kellemes hallgatnivaló volt.
Kedvenc szimpatikusaim "osztódtak". Sok ismerős arc hiányzott, viszont rengeteg
eddig soha nem, vagy ritkábban látott zenész foglalt helyet soraikban.
Gondolom, máshol is voltak ugyanekkor (??), vagy elmentek közösen nyaralni és a dublőreikkel próbálták ezt álcázni. :)
A minőségen mindez mit sem rontott. Nagyon együtt voltak, nem hallottam gyengébb
dolgokat.
A MüPa után nagyon figyeltem a terem akusztikájára is. Relatíve kevés féle hangszer szólt
- nem volt triangolum, hárfa, csak két üstdob, semmi más ütős -, így a tökéleteshez
és a MüPa-hoz képest csak annyit hallottam, hogy a nagybőgők mélyei nem annyira
kerek, telt mélyek, mint Pesten. Az arányok itt is jók, a cselló és a hegedű
kifejezetten szépen szól, de a mélyek lehetnének "dögösebbek". Nem zavaró, de így,
hogy van mihez viszonyítani, hallható a hiány.
Előtte Recoil-t (Alan Wilder ex-Depeche Mode-os ritmusfelelős zenekara) hallgattam,
úgyhogy tudom, mit beszélek. :)
Ha tehetitek, hallgassátok meg az említett három - de leginkább az első kettő -
mûvet. Nem fogtok csalódni.
Sõt.
Teljes mértékben lekötött, lenyűgözött ez a hangverseny.