A Prah Spiró György kétszemélyes színdarabja. Korognai Károly (egyben rendező is) és
Müller Júlia egy 50 körüli házaspárt alakítanak benne, akik éppen megtudják, hogy
nagy összeget nyertek a lottón.
Ez a hír aztán beindítja, felszínre hozza a félelmeket, régi sérelmeket.
Semmi különös cselekmény, vagy humor nincs benne, inkább csak tükröt tart az előadás.
Nagyon tetszett, hogy élőben (????) mentek az esti hírek a Kossuth rádióban (a Fulham aznapi kupadöntőjétől a Görögországnak nyújtandó segítségig!!) a kezdéskor, ettől
(is) teljesen aktuális lett a játszott helyzet.
A darab legnagyobb előnye az, hogy a végén azt éreztem, hogy "máris vége? csak ennyi?
mennyi volt ez, negyven perc?", holott valójában majd' másfél órán át tartott...
Nem vontatott, vagy erőltetett tehát, a két színész pedig néhány (tényleg nagyon kevés), alig észrevehető bakival játszotta végig az előadást.
Kis színpad, közeli nézőtér, minden rezdülés látható...
Tetszett...
Az is élmény volt, hogy a két színészt kevesebb mint egy hónapja teljesen más szerepben láttam.
/Ha valaha lottóznék, és nyernék, várnék (jó)néhány hetet, és azt kamuznám, hogy "csak" 20-40 milliót nyertem. Kb. négy milliót adnék a nyereményből másoknak, a többiből a jelenlegi életszínvonalamon élnék, csak sokkal többet utaznék, élnék külföldön ("Ha nem tetszik, el lehet menni.").
Egyszerű vagyok és logikus..../
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.