Ez is ritka - csúcs mászás nélküli hétvége volt. A Csorba-tótól sétáltunk egy
papíron hét órás kört, egy 2300 méter fölött lévő hágóval félúton. Már jártam itt,
ráadásul a legszebb részeken egy Massachusetts-i tanárnénivel beszélgettem egy
keveset (sajnos nem volt túlzottan ismerkedő passzban), így nem sokat fotóztam.
Pedig nem kevés tengerszemet láttunk.
A síugró sráncok közül a nyagyobbik pályája fából (!!) van ácsolva, ennek
megfelelően korhadozik, roskadozik is, és le van zárva, de a kisebb tetejére
felmentünk. Felmenni is elég volt, le biztosan nem ugranék róla.
Amennyire semmi kedvem nem volt angolul beszélni a hétvégét megelõzően,
annyira furcsa volt itthon magyar beszédet hallani. Nemzetközi csapattal voltam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.