'Dark Night Of My Soul'

In the underground, integrity lies within
in the underground, image doesn't mean a thing
when the substance lacks it's plain for all to see
if the deal is right then respect is where it should be.

For the fakes and frauds it's a fucking fashion show
total compromise will have them sell their soul.
all the negative all the useless influence
all the emptiness all the violent detriment
makes no sense...

Please have more to give than fashion and images
please have more to give than fashion and images

Caught up in a trap of media crap that's no way to live
Caught up in a trap of media crap so little to give
Caught up in a trap of media crap that's no way to live
Caught up in a trap of media crap so little to give

In the underground, integrity lies within
in the underground, image doesn't mean a thing
we can do away with this negativity
it's a golden day we can force them to stepdown

Sick Of It All: Tünés

Az underground-ban ott van az egység
Az undergrond-ban a bálvány mit sem ér
Mikor a tartalom hiányzik, az tisztán látszik
Ha a leosztás rendeben lenne, a tisztelet számítana

Ez az utánzatok és pozőrök b..ott divat show-ja
A teljes megalkuvás eladatja velük a lelküket
Az összes negatív dolog, az összes hasztalan hatás,
az üresség, az összes erőszak
értelmetlen

Kérlek, tudj többet adni a divatnál és a felszínnél

A médiaszar csapdájában, ez nem élet
A médiaszar csapdájában, kevés adható dolog van

Az underground-ban ott van az egység
Az undergrond-ban a látszat mit sem ér
Eltörölhetjük ezt a mételyt
Ez egy csodás nap, hogy leléptessük őket

David Ellefson: Making Music Your Business, A Guide For Young Musicians

Néha azért a végére érek egy-egy könyvnek.
David 1997-ben írta ezt a művet, akkor még a Megadeth basszusgitárosa volt.
Egy-két hónapja ismét együtt zenél a csapattal, nyáron már Vele lépnek fel Budapesten.
A könyv a zeneiparról, a háttérről szól. Sok olyan dolog van benne, amit egy átlag
rajongó is lát, sejt, kilogikáz (mit csinál egy jogász, egy manager, egy
lemez)producer stb. a zenekarok körül), de rámutat sok olyan dologra is, ami
kívülről nem igazán látható, ugyanis természetesnek vesszük, hogy valami (minden)
működik, gördülékenyen megy.
Néhány dolgon meglepődtem, hogy mennyire komplikált, mennyi ember kell pl. egy turné
sikeres lebonyolításához. Persze a címben szereplő fiatal muzsikusnak nem valószínű,
hogy a turné által érintett országok vízumainak beszerzése az első néhány probléma
között lesz/van, de elgondolkodtató, hogy egy Megadeth szintű gépezet kapcsán mennyi
mindent kell intézni, mennyi mindenre kell vigyázni.
Abban igaza van David-nek, hogy már az elején észnél kell lenni - bandanév és
dalok szerzői levédése, kiadási jogok tisztázása -, mert nagyon nem mindegy, hogy
pl. az első lemezszerződését hogyan köti meg a banda. Nem lehet tehát eléggé korán
képben lenni a nagy "zeneipar" részleteiben. Főleg Amerikában, ahol működik is ez az
egész. A magyar viszonyokról is írhatna valaki egy könyvet a zenészek közül, mert
lenne különbség bőven.
136 oldal, napi 10-30 könnyedén elolvasható belőle, mert nem sűrű és eléggé köznapi
angolsággal, választékossággal van megírva. A Királynőről írott könyv után
kifejezetten felüdülés volt olvasni, és a nyelvtudásommal kapcsolatos, erősen
megtépázott :) hitem is kezd visszatérni.
Nagyon óvatosan fogom kiválasztani a következő angol nyelvű olvasnivalót. :)
Jó kis ismeretterjesztő könyv. Olyan zenemániákusoknak, mint én, csak ajánlani tudom.

'We're born, we live, we die. Sometimes, not necessarily in that order.'
/Grey's Anatomy/

"Születünk, élünk, meghalunk. Néha nem feltétlenül ebben a sorrendben."
/A Grace klinika/

Na, EZT nevezem hangversenynek!! Mintha én válogattam volna össze az este műsorát.
Haydn személyes kedvencem. A G-dúr - Az este - szimfóniája is egy remekmű. Könnyed, mégis tartalmas, semmi különöset nem produkáló, mégsem kiszámítható. Inkább az agyat köti le, mint a lelket... Nem ragozom. A második és harmadik tételek különösen jók.
Jók, de nem annyira, mint Beethoven c-moll zongoraversenye. A Haydn szimfóniának
egyedül annyi "baja" van, hogy nem mollban íródott, ezzel a zongoraversennyel pedig
annyi "nem stimmel", hogy nem igazán érezni a mollt rajta. Az első tétel úgy virtuóz,
hogy nem az dominál, hanem a ZENE; a második, lassú tételben pedig olyan dallamok
vannak, hogy egyből moccan valami az emberben.
Ritkán írok szólistákról, de Borbély László (zongora) játéka - fiatal kora ellenére -
meggyőző, könnyed (olyan érzésem volt, hogy tudása kb. 60%-án játszotta le ezt a
szerintem nem könnyű darabot, kotta nélkül), magabiztos és művészi volt, ezért szót
érdemel. Néha már-már túlzottan beleélte magát a darabba.
Nem egy "billentyűgyilkos" zongoraverseny, de talán a legZENEIbb, amit eddig hallottam.
Nem hittem volna, hogy jobb lesz, mint a Haydn szimfónia, de az volt. Mindkettő
tökéletes alkotás. Utóbbiban ott van a Beethovenre jellemző komorabb hangvétel,
dallamvilág is, de csak olykor-olykor bukkan fel.
Ilyen előzmények után Mozart szintén kiemelkedõ C-dúr (utóbb Jupiternek elnevezett)
szimfóniája már "csak" egy kellemes hallgatnivaló volt.
Kedvenc szimpatikusaim "osztódtak". Sok ismerős arc hiányzott, viszont rengeteg
eddig soha nem, vagy ritkábban látott zenész foglalt helyet soraikban.
Gondolom, máshol is voltak ugyanekkor (??), vagy elmentek közösen nyaralni és a dublőreikkel próbálták ezt álcázni. :)
A minőségen mindez mit sem rontott. Nagyon együtt voltak, nem hallottam gyengébb
dolgokat.
A MüPa után nagyon figyeltem a terem akusztikájára is. Relatíve kevés féle hangszer szólt
- nem volt triangolum, hárfa, csak két üstdob, semmi más ütős -, így a tökéleteshez
és a MüPa-hoz képest csak annyit hallottam, hogy a nagybőgők mélyei nem annyira
kerek, telt mélyek, mint Pesten. Az arányok itt is jók, a cselló és a hegedű
kifejezetten szépen szól, de a mélyek lehetnének "dögösebbek". Nem zavaró, de így,
hogy van mihez viszonyítani, hallható a hiány.
Előtte Recoil-t (Alan Wilder ex-Depeche Mode-os ritmusfelelős zenekara) hallgattam,
úgyhogy tudom, mit beszélek. :)
Ha tehetitek, hallgassátok meg az említett három - de leginkább az első kettő -
mûvet. Nem fogtok csalódni.
Sõt.
Teljes mértékben lekötött, lenyűgözött ez a hangverseny.

     Naoki egy japán fiatalember, (aki hamarosan) gitármûvész (lesz), idén diplomázik
a londoni Trinity Akadémián. Mondjuk ez utóbbit nem fogadtam volna le pénteki
klasszikus gitár koncertjének első fele alapján, ugyanis zörgéstől, csikorgástól
a nem tiszta hangokig volt sok minden oda nem illő a játékában.
A nyitó Schubert darabnál még azt hittem, csak nincs bemelegedve, de az ezt követő művet sem uralta.
Aztán a szünetet követő részben elkápráztatott. Mintha kicserélték volna. Virtuóz,
magabiztos, tiszta, hibátlan és művészi volt. Egy Bach hegedűátiratot (szonáta?) és
egy másik szonátát (zongora átirat?), illetve egy kortárs művet játszott ekkor.
     Az volt tehát az este tanulsága, hogy még azon a szinten is, amin Ő van rengeteget
számít az, hogy mennyire van kézben, fejben az adott zenemű.
Nagyszerűen szórakoztam. ((Pogo nem volt :), de Misa - fő szervező, és "szintén
zenész" - azért bólogatott, átélt rendesen.))
A szünetben két hazai kis versenyző lépett pódiumra, gondolom, annak az általános
iskolának a növendékei, ahol a koncertre sor került, és állat leejtően jól játszottak!!
Az egyik egy Pacsirta fantáziát. Még játék közbeni hangolás is bele volt írva a műbe.
Sokadszorra döbbenek le, hogy 10-14 éves gyerkőcök milyen szintre képesek eljutni egy-egy hangszeren.
Remekül szórakoztam. Kár volt a nyitás bizonytalanságaiért, de így még szembetűnőbb
lett a második rész makulátlansága.
Komolyan késztetést érzek, hogy megnézzem ex-gitáredzőm egyik fellépését a közeljövőben.
Ex-gitáredzőm: ha érdekel, hogy mit és (ténylegesen) hogyan játszott a versenyző,
kérdezd Misát (videót is készített az estről), vagy kedvenc klasszikus gitárosomat,
"Balkezes"t, aki szintén jelen volt.