Naoki egy japán fiatalember, (aki hamarosan) gitármûvész (lesz), idén diplomázik
a londoni Trinity Akadémián. Mondjuk ez utóbbit nem fogadtam volna le pénteki
klasszikus gitár koncertjének első fele alapján, ugyanis zörgéstől, csikorgástól
a nem tiszta hangokig volt sok minden oda nem illő a játékában.
A nyitó Schubert darabnál még azt hittem, csak nincs bemelegedve, de az ezt követő művet sem uralta.
Aztán a szünetet követő részben elkápráztatott. Mintha kicserélték volna. Virtuóz,
magabiztos, tiszta, hibátlan és művészi volt. Egy Bach hegedűátiratot (szonáta?) és
egy másik szonátát (zongora átirat?), illetve egy kortárs művet játszott ekkor.
     Az volt tehát az este tanulsága, hogy még azon a szinten is, amin Ő van rengeteget
számít az, hogy mennyire van kézben, fejben az adott zenemű.
Nagyszerűen szórakoztam. ((Pogo nem volt :), de Misa - fő szervező, és "szintén
zenész" - azért bólogatott, átélt rendesen.))
A szünetben két hazai kis versenyző lépett pódiumra, gondolom, annak az általános
iskolának a növendékei, ahol a koncertre sor került, és állat leejtően jól játszottak!!
Az egyik egy Pacsirta fantáziát. Még játék közbeni hangolás is bele volt írva a műbe.
Sokadszorra döbbenek le, hogy 10-14 éves gyerkőcök milyen szintre képesek eljutni egy-egy hangszeren.
Remekül szórakoztam. Kár volt a nyitás bizonytalanságaiért, de így még szembetűnőbb
lett a második rész makulátlansága.
Komolyan késztetést érzek, hogy megnézzem ex-gitáredzőm egyik fellépését a közeljövőben.
Ex-gitáredzőm: ha érdekel, hogy mit és (ténylegesen) hogyan játszott a versenyző,
kérdezd Misát (videót is készített az estről), vagy kedvenc klasszikus gitárosomat,
"Balkezes"t, aki szintén jelen volt.