'Dark Night Of My Soul'

Ha valaki még nem látta, de meg szeretné nézni a The Box (A doboz) című filmet, az NE
olvasson tovább, ugyanis fontos dolgokat lövök le a történetből!
------------------------------------------------------------------------------------
Ha hozzám állított volna be valaki, hogy "itt van egy napra ez a nyomógomb, ha megnyomod, valahol meghal valaki, akit nem ismersz, és kapsz egy milló dollárt készpénzben; ha nem, 24 óra múlva elviszem a dobozt, és másnak ajánlom fel a lehetőséget", akkor valószínűleg úgy tettem volna, mint a film szereplői.
Belegondoltam volna, hogy mennyire nagy az összeg és - FONTOS! - a főhőshöz hasonlóan szétszedtem volna a dobozt, majd, miután láttam, hogy a nyomógombon kívül az égvilágon semmi nincs benne, valószínűleg megnyomtam volna a gombot.
Nagyon ciki, de még a "más majd úgyis megnyomja, akkor megnyomom én is" gondolat is
eszembe jutna egy ilyen helyzetben.
Utólag esett le, hogy mennyire biblikus a film: Sátán, kísértés, alma, Éva,
döntés -> szívás.
Nem égetném magam ezzel a bejegyzéssel, ha a filmről szóló egyik fórumon nem olvastam
volna egy hozzászólást, mely a szerintem HELYES megközelítésből nézi a dilemmát.
Miután eszembe juttatta a lényeget, tuti NEM nyomnám meg a gombot.
Így szólt a hozzászólás:
"Tulajdonképpen az a lényeg, hogy ne tégy mással olyat, amit magadnak nem akarsz."
Mikor elolvastam, döbbentem. Leginkább azon, mennyire manipulálható és esendő vagyok.
-------------------------------------------------------------------------------------
Volt egy ilyen hozzászólás is. Nehéz vele vitatkozni:
"A film egyik nagy gondolata, hogy túl sok ember nyomja meg a gombot, és így romlásba
megy a világ és nincs menekvés, ezt a folyamatot pedig így gyorsítani kell. És mit ne
mondjak, amíg egyes emberek nyugdíjasokat rabolnak ki, gyerekeket fenyegetnek, zsarolnak meg, embereket ölnek akár egy mp3 lejátszóért (nem hogy ennyi pénzért) addig ne is álmodjunk egy jobb, élhetőbb világról. Talán nem lenne baj, ha tényleg lenne egy ilyen gomb és egy szelektáció beindulna az emberiségben."

'We enter the world alone, and we leave it alone.
And everything that happens in between?
We owe it to ourselves to find a little company.
We need help.
We need support.
Otherwise, we're in it by ourselves. Strangers. Cut off from each other.
And we forget just how connected we all are.
So instead, we choose love.
We choose life.
And, for a moment, we feel just a little bit less alone.'
/Grey's Anatomy/

"Egyedül érkezünk a világra és egyedül is távozunk.
Minden, ami a kettõ között történik?
Tartozunk magunknak annyival, hogy egy kis társaságot alkossunk.
Szükségünk van segítségre, támogatásra, máskülönben egyedül vennénk részt benne.
Idegenként. Egymástól elvágva.
És elfelejtenénk, hogy mindannyian mennyire össze vagyunk kapcsolódva.
Ezért inkább a szerelmet választjuk.
Az életet választjuk.
És egy pillanatra kevésbé érezzük magunkat magányosnak."
/A Grace klinika/

Ilyen is ritkán esik meg, hogy egy film után nem tudom eldönteni, hogy veszett jó volt-e,
amit láttam, vagy bűn rossz.
Esetünkben gyanús, hogy az utóbbiról van szó, de nem zárnám ki az első lehetőségét sem.
Elgondolkodtatott, az tény.
Sci-fi? Thriller?
Az alap és a záró dilemma felvetése nagyon jó benne, de a történet nem evilági részének vezetése nem igazán érthető számomra.
A morális kérdések és az, hogy egymással összefüggnek a dolgok, vannak következmények - ez tetszik, tartalmassá teszik a filmet; az, hogy vannak benne nehezen értelmezhető
történések, illetve, hogy nem áll össze logikailag teljessé (kell egyáltalán mindent érteni?), ezek már nem annyira.
Meg kellene még egyszer néznem, az általam nem teljesen értett részek hátha a helyükre kerülnek, de nincs rá eset, hogy még egyszer megnézzem.
Érdekes film, na.

Nagyon olyan What will be,
Nem érdekel sem az akármi,
Se a lélek, se a normatív
Életem, ami jó ha bír
Egy házzal, ahol én lakom,
Egy ablakkal, és ha kinyitom.
A szájamat biztos megiszom,
Hogy jó legyen egy kis darabon,
Az én egemen, ahova feldobom.
Mindig a kedvenc csillagom ma
Pont a napom és ha akarom,
Már reggel lekapcsolhatom.

És ha kedvem van, majd azt mondom, hogy megtalálom.
És ha kedvem van, majd azt mondom, hogy minden áron.
És ha kedvem van, majd elmegyek oda, ahol ti is vagytok.
A világ összes ablakába bekopogok: Heló, sziasztok.
Én, ha már megmozdultam és, ha már megindultam én
ha már összehoztak, hogy lépjek egyet, egy még nagyobbat.
Én, ha már megmozdultam, és ha már megindultam, nekem lóg a hajnal,
Legalább egy újabb nappal.

Van egy most, van egy majd, van egy akarom, és van egy hajt,
Van egy én, van egy mi, és van körülötte akármi.
Én elhiszem, mert már tudom,
Hogy az életet csak szabadon,
Élni jó, élni még, legyen ez sokáig elég.

És ha kedvem van, majd azt mondom, hogy megtalálom,
És ha kedvem van, majd azt mondom, hogy minden áron.
És ha kedvem van, majd elmegyek oda, ahol ti is vagytok.
A világ összes ablakába bekopogok: Helósziasztok.
Én, ha már megmozdultam és, ha már megindultam és
ha már összehoztak, hogy lépjek egyet, egy még nagyobbat.
Én, ha már megmozdultam és ha már megindultam, nekem
lóg a hajnal, Legalább egy újabb nappal.

/Kaukázus: Megmozdultam/