'Dark Night Of My Soul'

- Biga: nem szoktam hazudni. Hogy mit hiszel (el), az a Te dolgod. :)
A mai képek a kedvenc kék pályámat ábrázolják fentről és lentről, illetve a
kilátást a tetejéről. Egy gleccseren, 3421m és 3200m között helyezték el.
- A 20 évesről nincs sztori. A hálóban feküdt, és a hős :) egyből odament, és
segített Neki kiszedni a bakancsa és a léc közé szorult hálót. Nem oldott a
lece (gondolom, siman nekiment a hálónak, nem pedig esett), így pedig nem volt
egyszerű kikeverednie abból a testhelyzetből. Ha jól rémlik, szőke volt, francia
és csinos. Kapott tőlem 'bon voyage'-tól 'Au revoir Mademossielle'-ig mindent,
de ennyi...
- Vissza a síeléshez! Egy eléggé egyszerű mozgássorról, sportról beszélhetünk.
Az elején a hóekézést kell megérezni (max. 2 nap), majd azt GYORSAN elfelejteni és
átállni a párhuzamos lécekkel lesiklásra, abból súlypont áthelyezéses fordulásra,
esetleg farolásos megállásra. Kb. ENNYI az eleje. Kosárlabdázni (AZ milyen
tenyésztett sport!) kb. nyolcszor nehezebb.
- Az egyik helyi krimóban (Polar Bear - na, má, majd Kolibri! :) lehet csapolt
Guinnesst kapni. A csaposok közül mindegyik beszél angolul, némelyik úgy, hogy
lefogadnám, hogy éltek a Szigeten.
- Az Alpok csúcsai fölött/között/mellett tölteni egy hetet, csodás volt! Szeretem
a hegyeket. Inkább ilyen helyen egy nap, mint egy hónap Cegléden! :))
- A 2600m-en lévő hüttében (házikó), illetve elõtte a szabadban minden délután DJ
nyomta a bulit. Primitív, de jó ritmusú, hangulatot csinálni képes zene jellemezte.
- Láttam a saját porfelhőmet, mikor hátulról sütött a nap.
- A Tour De France-nak is van Les 2 Alpes környékén szakasza. Idén a szokottnál is nagyobb figyelemmel követem majd a közvetítést, ha tehetem. Szinte biztos, hogy alig doppingolnak. Á!! Ekkora emelkedőkön, ilyen oxigéntartalom mellett szinte várja az ember, hogy extrém módon terheljék a szervezetét.
- Oxigénszint: csak a csúcs közelében, és csak akkor éreztem, hogy hol vagyok,
amikor terheltem magam - síléc cipelés hegynek felfelé, ilyesmi.

2010.01.20., negyedik nap
Ma írok elõször, mert ma (sí tanulásom negyedik (!!) napján) nagy esemény történt;
a hegy tetejéről (3421m!) lesíeltem egészen az apartmanunk bejáratáig (1650m).
Óriási élmény volt! Nem tudom, hogy a sok bicajozás miatt, vagy miért, de nagyon
hamar, két nap alatt megtanultam olyan szinten síelni, amilyenen nem is álmodtam,
hogy valaha fogok tudni.
A tanulópályát már első nap zöld pályára cseréltem, második nap már a hegytetőn
lévõ kék pályán is lejöttem - ezt ma ismételtem meg, és el nem tudom képzelni,
hogyan csináltam meg egy nap tanulás után.
Síelni óriási! A táj valami gyönyörű. Ha nem lettem volna Nepálban, itt
fetrengenék a látványtól. Persze, így is csodaszép.
A felvonók segítenek a tériszony legyőzésében - ez pozitív.
Síelni egyszerû - ha ráérez az ember. Én nem vagyok technikás, de bátor vagyok és
jó a combom (legalábbis ehhez a pille súlyhoz). Egy sebesség felett a "jobbra
teszem a súlyt-balra teszem a súlyt" (esetleg: jobbal taposok, ballal taposok)
szintre egyszerűsödik az egész. Ha nagyot akar lassulni/kanyarodni az ember,
akkor erősebbet tapos, akár a farolásig. Nagy élmény!!!
Soha nem hittem volna, hogy így fogok száguldozni lefelé. A harmadik naptól
egyedül. Rengeteg jó nő síel, snowboardozik. Egyszerű ismerkedni is.
A legegyszerűbb a felvonókon, de pl. olyan is volt, hogy én szedtem ki egy
húszévest a pálya melleti hálóból.
A harmadik napon már oktattam is.
Lesikló típus vagyok - a sebesség érdekel, a szlalom nem igazán.
Zöld, kék, piros, fekete - ez a pályák besorolása nehézség szerint.
Én a harmadik naptól a kéken alkotok, és nem látom, hogy hová fejlődhetnék még.
A kékeken is olyan sebességet el lehetne érni, ami bőven több, mint amiről
álmodtam, vagy amit még kezeleni tudnék. Innen kezdve nem motivál, hogy a
még meredekebb piros, vagy - ne adj' Isten! - fekete pályákon is le tudjak
jönni. A combom néha bedurran, mert sokszor izomból tartom meg magam,
nem technikával, ezt leszámítva laza az egész.
Az 1771 méteres szintkülönbség hazasíeléskor valami leírhatatlan. Zúg a szél,
száll a por kanyarodáskor. Először kis pont a 2600 méteren lévő ház, aztán
látszik a falu nagyon fentről, majd egyre közelebbről, végül a lenti pályák
és a házunk is.

A síelésről is mesélek majd, de ahogy nézegetem a képeket, kár dumával elrontani őket. Ezeket a Venosc nevű kis falucskában készítettem, mely házai olyanok, mintha évszázadok óta semmit nem változtak volna. Fogadó, itató, templom, szűk utcácskák - HANGULAT hegyek.