'Dark Night Of My Soul'

Az első (két?) "évadát" néztem a különböző hazai énekes tehetségkutatóknak.
Még kedvenceim is voltak: Schmidt Vera, Kovácsovics Fruzsina és Bartók Eszter.
Nem vagyok süket, hallom, ki hogyan énekel - noha nálam szinte soha nem az ének számít
a zenében -, voltak is ennél a három lánynál jobbak, de egyszerűen az ő egyéniségük,
zenéjük tetszett. Vera és Fruzsi egészen jó albumokig is eljutott, az Eszteréit
nem követem, mert az első nem tetszett.
Aztán évekig csak olykor néztem bele az ilyen műsorokba, mert semmi érdemlegest nem
láttam/hallottam bennük. Alig voltak nézhetőek.
Az idei Megasztár viszont már minden határ ALATT van.
Sajnos fejlődik a hallásom. Évekkel ezelõttig nem hallottam, ha az ének nem pontos
(The Cure-on, Megadeth-en és Pál Utcai Fiúkon nőttem fel, akiknél a mondanivaló
a lényeg, nem az énekhang), de újabban alakulok.
A Megasztárban egyik veszett hamis hang után a másik jött. Zavart.
Ez még nem lenne gond, de a zsűri, benne két zenésszel, egymással versengve lelke-
sedett a produkciókért. Hétről hétre.
Az X-Faktorban is hamis volt ma 3-4 előadó, de itt (csoda?) hallotta és el is mondta
ezt a "zsűri", a négy mentor. Ebben a műsorban (is) van néhány hibátlan,
tökéletes(közeli) hang, de olyan egyéniség nincs, aki lekötne.
Az egyetlen, aki érdekes, az Király L. Norbert, de őt hangban legalább nyolc emeber
meglövi a 11-ből.
A műsor (reklámai alatt és) után meghallgattam két-három Ramones lemezt. Jól esett.
Mondjuk a Megasztár után éreztem is, hogy 'I Wanna Be Sedated', mert a mesor elkezdte
a szedálásomat.
A Pet Sematary mekkora dal!!! És mennyire elgondolkodtató hallgatni a refrént
('I don't wanna be burried in a pet sematary - I don't want to live my life again'),
hogy nem akarnak még egyszer élni a halál után, és a tölük szokatlanul melankolikus
lezáró részt, most, hogy már csak egy tag él a négyesbõl.
https://www.youtube.com/watch?v=dTJSgBXCtZs
Õk hárman haltak meg:

...hallgatom Brandon Flowers (The Killers) első szólóalbumát (Flamingo). Eléggé átlagos, de van rajta egy dal, a Hard Enough, ami telibe lőtt! A refrén dallama nagyon ott van. Azon kívül Jenny Lewis (Rilo Kiley) hangja tetszik benne nagyon. Illetve az, hogy mennyire jól megy a fickó hangjához.

 https://www.youtube.com/watch?v=1LCcw8tBjGc

Idén sem vittem túlzásba a fesztiválozást Münchenben. Mindössze egyetlen
délután/este voltam a 'fest-en, akkor is Vele beszélgettem - akkor találkoztunk
idén először, hiába Náluk laktam több napon át. Zárásig maradtam, mert úgy döntött,
haza jön velünk. (Mint a régi szép időkben: próbálnak vele a bemákolt népek
jópofizni, majd megjelenek, és hazajön velem. :)
Kb. 50 km-nyire lakik ugyanis a várostól, a fesztivál ideje alatt beköltözött Münchenbe.
Az ezerszer látott sörsátrak helyett inkább az Alpok volt a téma idén (is).
Fura, mert mielőtt megismertem, minden évben rengeteg emberrel haverkodtam össze
a fesztiválon - némettel elvétve (sem) -, mióta ismerem, azóta pedig gyakorlatilag
csak Őt meglátogatni nézek ki, hiszen már semmi nem olyan, mint azelőtt, mindenhez
emlék köt a 'wiesen-en.
Persze érdekesség, móka volt idén is. Egy srác versenyt ivott egy csajszival (ebből lehetetlen jól kijönni!!) - felállva, nyilvánosan -, de lenyomta a hölgy.
Volt nagy fújolás!
Aztán kb. fél óra múlva ismét próbát tett a tag, de ismét kikapott. Ekkora blamát!
A helyi(férfiak)ek becsületét azért megmentette egy figura (a képeken látható), aki
mindkét versenyt követően felállt a padra (asztalra?), és laza tempóban egy szuszra
lehúzta a liter sört. Elsőre is nagy ovációt kapott, másodszorra pedig már sztár lett.
Méltán.
Idén nem is fotóztam sokat (na, jó! A kalapárus lánynak nem tudtam ellenállni. :),
pedig minden télen élmény visszanéznem a tengernyi dekoltázst, amit "teljesen józanul"
le szoktam fényképezni.
Öregszem. :)

Na, végre! Elkezdődött a hangverseny évad.
Figaro házassága, nyitány: ismert, rövid, könnyed, dallamos. Jó átvezetés a komoly-
zene nélkül töltött sok hónap után a szimfonikusok világába.
Schubert VII. H-moll szimfónia (befejezetlen): csak két tétel. Az első mély, szép, tar-
talmas, szintén ismert dallammal. A második már "csak" átlagos, hallgatása közben
többször elkalandozott a figyelmem - nem jó jel. Szeretem a szimfóniákat, ez pedig
egy jó szimfónia.
Orff: Carmina Burana: Ismerem, hallottam párszor. Nem tetszett. Eddig.
A nyitány közismert, már gyermekkoromban azzal indította a Pokolgép a koncertjeit.
Ozzy is erre vonult be a múlt héten. Népszerű, ütős darab. A kantáta többi része viszont
nincs egy súlycsoportban vele. Oly annyira, hogy nem is tartottam hallgatásra érdemesnek.
Most változott a véleményem. 85 énekessel (!!) - Debreceni Kodály Kórus és Nyíregyházi
Cantemus kórus - és kedvenc szimpatikus zenekarommal (hat ütős!, gong, csőharang, csörgők, cintányér, stb.) hangtechnikailag is jelentős élményt okozott, de mint zenemű is teljesen rendben van.
Jó este volt. Kedvenc szólamvezetőm jól kidobolta magát.

Már voltam a Hochries-en ezt megelőzően, természetesen Vele.
Nem egy nagy csúcs, hanem csak egy hegytető egy étteremmel a tetején.
Igazán arról híres, azért szép, mert az Alpok szélén helyezkedik el. Északra látni
a Salzburg-München autópályát, illetve a nagy síkságot, amit átszel, Rosenheimot,
az Inn-t, délre pedig az Alpok zord hegyvonulatait, egészen át, Ausztriáig.
A tövében elszórtan kis falvak(nak sem nevezhető házcsoportok), a völgyekben
Alm-ok (pásztorkunyhók), nyájak találhatók.
Van hangulata. Kellett ennyi év, hogy úgy tudjak felsétálni rá, hogy ne fájjon a
szívem, ne folyton emlékek járjanak az eszemben.
Sok ösvény, túristaút vezet a csúcsra, úgyhogy nagyon sokszor meg lehet mászni
anélkül, hogy unalmas lenne vagy ismételné önmagát a látvány. A helyiek szeretik is,
ha tehetik kirándulnak rá.
Napos időnk volt, de éppen akkorra felhősödött be, míre felértünk.
Jó volt.