Már voltam a Hochries-en ezt megelőzően, természetesen Vele.
Nem egy nagy csúcs, hanem csak egy hegytető egy étteremmel a tetején.
Igazán arról híres, azért szép, mert az Alpok szélén helyezkedik el. Északra látni
a Salzburg-München autópályát, illetve a nagy síkságot, amit átszel, Rosenheimot,
az Inn-t, délre pedig az Alpok zord hegyvonulatait, egészen át, Ausztriáig.
A tövében elszórtan kis falvak(nak sem nevezhető házcsoportok), a völgyekben
Alm-ok (pásztorkunyhók), nyájak találhatók.
Van hangulata. Kellett ennyi év, hogy úgy tudjak felsétálni rá, hogy ne fájjon a
szívem, ne folyton emlékek járjanak az eszemben.
Sok ösvény, túristaút vezet a csúcsra, úgyhogy nagyon sokszor meg lehet mászni
anélkül, hogy unalmas lenne vagy ismételné önmagát a látvány. A helyiek szeretik is,
ha tehetik kirándulnak rá.
Napos időnk volt, de éppen akkorra felhősödött be, míre felértünk.
Jó volt.