Na, végre! Elkezdődött a hangverseny évad.
Figaro házassága, nyitány: ismert, rövid, könnyed, dallamos. Jó átvezetés a komoly-
zene nélkül töltött sok hónap után a szimfonikusok világába.
Schubert VII. H-moll szimfónia (befejezetlen): csak két tétel. Az első mély, szép, tar-
talmas, szintén ismert dallammal. A második már "csak" átlagos, hallgatása közben
többször elkalandozott a figyelmem - nem jó jel. Szeretem a szimfóniákat, ez pedig
egy jó szimfónia.
Orff: Carmina Burana: Ismerem, hallottam párszor. Nem tetszett. Eddig.
A nyitány közismert, már gyermekkoromban azzal indította a Pokolgép a koncertjeit.
Ozzy is erre vonult be a múlt héten. Népszerű, ütős darab. A kantáta többi része viszont
nincs egy súlycsoportban vele. Oly annyira, hogy nem is tartottam hallgatásra érdemesnek.
Most változott a véleményem. 85 énekessel (!!) - Debreceni Kodály Kórus és Nyíregyházi
Cantemus kórus - és kedvenc szimpatikus zenekarommal (hat ütős!, gong, csőharang, csörgők, cintányér, stb.) hangtechnikailag is jelentős élményt okozott, de mint zenemű is teljesen rendben van.
Jó este volt. Kedvenc szólamvezetőm jól kidobolta magát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.