- Amikor kb. egy órán át 3550 és 3400 méter között síeltem, belegondoltam, hogy akkor
   benne voltam az 1000 (500?) Európában éppen a legmagasabban lévő ember között.
   Hülyeség, semmi, de eszembe jutott.
- Amikor a "lánctalpas" átvontatott minket a világ végén túl lévő pályára, dán (!!)
   lányokkal váltottam néhány szót.
- Tud valamit az utazási iroda, ha úttal, szállással, síbérlettel együtt 235 Eurot kért
   az útért, miközben a hat napos síbérlet 195 Euroba kerül, ha valaki odatipeg a
   pénztárhoz! Ügyes.
- Rájöttem, hogy csakúgy, mint a bicajozásban (de pl. az autóvezetésben nem), a síelés-
  ben is a sebesség érdekel. Szóval jó, hogy (a piskótára hajazó, de nem a legmodernebb)
  az idei léccel már az első nap lejöttem a piros pályákon is, és a harmadik naptól a
  térdem kezdtem érezni, nem a combizmomat (azaz, javult a technikám), de az igazi
  élményt az jelentette, mikor a negyedik napon kb. nyolc kis bukósisakos gyerkőc
  elzúgott mellettem "tojásba" beülve. Akkor ugyanis rájöttem, hogy a meglévő tudá-
  sommal már olyan sebességgel is repeszthetek lefelé, amilyenről tavaly, kezdőként
  nem is álmodhattam. Na, onnan kezdve kezdődött az élmény. Ráadásul (tavallyal
  ellentétben), csak egyszer dobtam el magam úgy igazán.