- Amikor kb. egy órán át 3550 és 3400 méter között síeltem, belegondoltam, hogy akkor
benne voltam az 1000 (500?) Európában éppen a legmagasabban lévő ember között.
Hülyeség, semmi, de eszembe jutott.
- Amikor a "lánctalpas" átvontatott minket a világ végén túl lévő pályára, dán (!!)
lányokkal váltottam néhány szót.
- Tud valamit az utazási iroda, ha úttal, szállással, síbérlettel együtt 235 Eurot kért
az útért, miközben a hat napos síbérlet 195 Euroba kerül, ha valaki odatipeg a
pénztárhoz! Ügyes.
- Rájöttem, hogy csakúgy, mint a bicajozásban (de pl. az autóvezetésben nem), a síelés-
ben is a sebesség érdekel. Szóval jó, hogy (a piskótára hajazó, de nem a legmodernebb)
az idei léccel már az első nap lejöttem a piros pályákon is, és a harmadik naptól a
térdem kezdtem érezni, nem a combizmomat (azaz, javult a technikám), de az igazi
élményt az jelentette, mikor a negyedik napon kb. nyolc kis bukósisakos gyerkőc
elzúgott mellettem "tojásba" beülve. Akkor ugyanis rájöttem, hogy a meglévő tudá-
sommal már olyan sebességgel is repeszthetek lefelé, amilyenről tavaly, kezdőként
nem is álmodhattam. Na, onnan kezdve kezdődött az élmény. Ráadásul (tavallyal
ellentétben), csak egyszer dobtam el magam úgy igazán.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Susan1 2011.02.21. 13:31:37