Falom a zenéket. Az elmúlt hetekben "szakmailag" hallgattam meg jópár lemezt.
Egy ilyen időszak után általában pár napig semmit nem hallgatok, mert nem kívánom,
de most "civilben" is folytatom általam eddig nem ismert, régebbi lemezek meghallgatásával.
Olvasok is. Sokat. "Egyszerre" Shakespeare-t, Ozzy-t, Star Wars-t (Baljós árnyak).
Az elsőt csodálattal (mint mindig), a másodikat hangosan nevetve (!!), a harmadikat angolul.
A zenék között akadt egy, amelyik hatott, a 2006-os Deftones album, a Saturday Night Wrist.
Az (is) tetszik benne, hogy nem tudom, mi tetszik benne.
Ez az előző mondat megérne egy tartalmi elemzést. :)
Várom a tavaszt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.