"Kiderült, hogy egy héttel korábban cirkuszi előadást tartottak, és az állatok
még mindig a lelátó alatti ketrecekben voltak.... - Maga nem jöhet. Magát nem tanácsos állatok közelébe engedni.
- Mégis mit gondol, mi a f@szt fogok csinálni? Leharapom egy elefánt fejét?"
"Mégis mi a f@szt tud csinálni az ember egy hajón azonkívül, hogy kiokádja a
beleit a tengeribetegség miatt? Az első nap végére már komolyan abban bíztam,
hogy nekimegyünk egy jéghegynek, csak hogy történjen valami."
"Addigra már csaknem mindennap kaptam halálos fenyegetéseket, úgyhogy
állandóan jött velem a testőröm, egy Chuck nevű vietnami veterán. Chuck annyira
kemény arc volt, hogy még egy kínai étterembe is képtelen volt belépni. "Ha
valaki úgy néz ki, mint egy vietkong, én azonnal kinyírom" - mondta. Egy japán
turnémat le is kellett mondania, egyszerűen nem tudta vállalni."
Régen nevettem ennyit könyvön. Ozzy nyilván csak mesélt, és Chris Ayres szerkesztette
kötetté a sztorit. A vicces részek poénosak, a komolyak súlyosak. Csak ott
káromkodik, ahol indokolt vagy nem zavaró.
Majd' 400, sűrű, teleírt oldal, minimum két teljes napos olvasmány, nem egy híg,
felfújt rizsa.
A fordítás is alapos, nagyon jó munka. Elírást, rossz fordítást kb. négyet találtam
az egész könyvben.
A történetből sok minden ismerős volt Sharon (Ozzy feleésge) két könyvéből, de
ezzel együtt is élmény volt befalni ezt a könyvet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.