"Nem tudom hogyan tudsz egy ilyen Holland-Magyar után az Anglia-Ghána barátságos meccsről írni! Sejtésem szerint inkább azt nézted!"
Fél szemmel néztem a hollandiai meccset is, de tény, hogy a másik meccs jobban érdekelt.
Mit írnék egy olyan meccsről, melyen ötöt kaptunk? Hogy Gerzson a király? Ezt már írtam. Hogy az is eredmény, hogy szépen kapunk ki, nem agyonverve? Nálam ez nem eredmény.
15 gólt kaptunk a legutóbbi három Hollandia elleni meccsünkön, azaz átlagban ötöt.
Soha nem érdekelt különösebben a Magyar Válogatott. Ha megnézed, hol tartunk a csoportban (a vesztett pontok alapján, mert az a mérvadó), akkor én azon csodálkozom, hogy még vannak olyanok, akik látnak fantáziát a csapatban és évről évre elhiszik a porhintést, ami körülveszi őket.
Nem arról van szó, hogy az eredmény a minden, mert valóban nem az, főleg kedvenc csapat választásakor nem, de azon kívül, hogy annak az országnak az állampolgárai játszanak benne, melyben én is élek, semmi nem köt Nyilasi (és "Kiprich csere! Fischer Pali!" :) óta a válogatottunkhoz.
Tudom, hogy szomorú, sajnálni való, milyen magyar az ilyen és a többi, de ez van.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.