Haydn zenéjét szeretem. Nagy kedvencem, bármit ír. Még az is, amit lehet, hogy
az öccse, mint például a C-dúr Quintetto Concertante-t.
Igazi Haydn - nekem ennyi elég is róla.
Nem tudom, jól hallottam-e, de a Reményi Ede Kamarazenekar (Boldog 30. születésnapot!)
itt még nem voltr 100%-os formában (még talán kissé hamis hangok is becsúsztak), de
mindebben nem vagyok biztos, az este hártalévő részében hibátlanok voltak.
     Boieldieu (na, persze hogy francia) C-dúr Hárfaverseny:
Szeretem a hárfát. A bajoroknál része a népzenének, így már játszottam is rajta.
Itt Bábel Klára (nem idős, nem csúnya, nem debella :) szólaltatta meg. Két ráadása,
melyeket egyedül adott elő, szinte feledtették a zenekarral előadott előzményt.
Pedig az is jó volt.
     Rossini 12 évesen írta I. (G-dúr) szonátáját. Olyan is. :)
Komolyabban: nem komplikálta túl, de kellemesen együtt van az egész. Hallgatható.
A záró tétel pedig rendesen megmutatja a későbbi jellegzetes stílusát.
     Az angol Gustav Holst az este többi szerzőjénél később élt (egészen 1934-ig).
A St. Paul's szviten hallani lehetett, hogy Holst hallott (és oktatott is) már
összhangzattant, zeneszerzést. Egyszerre kelta (ír?), magyaros (!??), komoly,
könnyed, okos és jó ez a műve. Nem világot megváltó, de kreatív és egyéni.

Ex-gitáredzőm (és minden zene kedvelő): május 1-6. között Bach-hét lesz kis városomban.
Azt nem mondom, hogy a Zenepalotás (vagy az evengélikus templomban tartandó)
koncerten sörözni fogunk, de pl. a Művészeteh Háza előtti szabadtéri koncert alatt
még az sem elképzelhetetlen. A belépés minden hangversenyre ingyenes.