Ismét véget ért egy év(ad) - rohan az idő -, úgyhogy ismét szezonzáró, könnyed,
szabadtéri hangversennyel búcsúztak kedvenc szimpatikusaim.
"Fagott kettő" egyből kiszúrt a közönség soraiban (nem volt egyszerű!), de
legütősebb szólamvezetőm is megtalát, és összemosolyogtunk, sőt, a koncertet
követően, a kivonulás közben még a vállamról is érdeklődött mutogatva a színpadról.
Igazán kedvesek. Jól esett.
Nem hittem volna, de hiányzott a Humor Harold konferanszié. Az utóda teszi a
dolgát, de egyedül a karmesternek (szokásához híven) sikerült megnevettetnie a
publikumot.
A keringők, menüettek nem a kedvenceim (már neveztek sznobnak, kezdem azt
hinni, hogy van is benne valami, ugyanis), számomra túl kommerszek, de az
egyik - dobokkal és cintányérral rendesen megbolygatott - polka kifejezetten
tetszett.
Ezen kívül Bizet egyik művében a fuvolaszóló (+hárfa, majd +hárfa és szaxofon, aztán
ismét +hárfa) érintett meg NAGYON, ugyanis annak a volt kolléganőmnek a volt fuvolatanára játszotta, aki idén halt meg, kevéssel fiatalabban, mint
én vagyok. Láttam, amint hirtelen romlott, javult, majd nagyon romlott
az állapota. Rossz is és jó is volt, amint a szép fuvola dallammal derült
égből eszembe jutott.
Jó zenekar, jó hagyomány. Várom a következő évadot.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.