Meghalt Amy Winehouse. Van ilyen. Ahogy' kinézett a halála előtti napokban, nem is
meglepő. Nomen est omen?
Régebben azon agyaltam ilyen esetekben (leginkább Dave Gahan halála és újraélesztése
kapcsán), hogy "nem hiszem, hogy nincs senki, aki - tisztán látván, hová vezet
ez az egész - nem beszélget el a beteg (mert egy szinten túl egyértelműen betegségről
beszélhetünk) agyával egy tisztább pillanatában úgy, hogy az hasson".
Aztán megértettem, hogy ez nem úgy megy, ahogy Móricka elképzeli.
Mostanában azon gondolkodom, hogy a "nagyok", akikről köztudott, hogy használnak,
használtak nagyon kemény drogot, közülük is azok, akik mára abbahagyták, miért nem
vetnek be nagyobb erőket a drogok hatásainak bemutatásában.
Nem a papolásról beszélek, hanem a HALÁLOS veszély tudatosításáról. Mert kik
hathatnak a fiatalokra, ha nem ők?
Hogy csak az Amy Winehouse-nál ismertebb nevek közül említsek néhányat így, hirtelen:
Alice Cooper, Ozzy, Lemmy, Slash, Dave Gahan, Keith Richards...
Jó, Lemmy beszél róla, Slash is, úgy, ahogy, Ozzy egy élő (ellen)reklám, de hány
hozzájuk hasonló tag van, aki tehetne az ügyben.?
A zsernyákokat sem értem. Ott volt pl. az Oasis, (remek zenekar, de) a fél világ
tudta, hogy több kokaint fogyasztanak mint kenyeret, mégsem hallottam soha, hogy
megütötték volna a bokájukat.
Elkalandoztam.
Nekem, akinek Dave Mustaine volt a kedvenc zenészem (bizonyos szinten a mai napig
Ő az), annál hatásosabb elrettentés nem kell a vénás dolgoktól, hogy láttam
(felszínesen), hogyan küzd egész életében (!!!) a függőségével, és olyan
koncertrészletet, ahol állni és beszélni alig bírt. Az más kérdés, hogy gitározni
akkor is veszettül tudott. Van egy (több?) olyan képe, melyen kamera felé fordított vénákkal van fényképezve, hogy mutassa, (akkor éppen) tiszta.
Aztán ott van még az itt is bemutatott, brutálisan realisztikus első Nikki Sixx könyv
(The Heroin Diaries), és persze a Trainspotting - ami inkább filmben üt.
Összegezve: nem ott kezdődött Amy halála, mikor napokon át vodkával tolta a
szintetikus agy-szétcsapókat, hanem ott, amikor az elsőt (másodikat, negyediket?)
bevette annak idején, anélkül, hogy tudta volna, hová vezet az út, melyre rálépet.
Véleményem szerint nem a Mr. Mackey-féle kinyilatkotatások ('Drugs are bad, M'kay')
tehetnek az Amy-éhez hasonló tragédiák megelőzése érdekében, hanem azok tapasztalatai, akik átélték a függőséget.
u.i.: még nem is olvastam Dave Mustaine könyvét!! Jár valamelyikőtök mostanában angol
nyelvterületen? Vagy van dombornyomott bankkártyája?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.